A rátóti asszonyok lázadása, az emberi kapzsiság kifigurázása, a két bemutatott darab jellemalakítása, finom csipkelődő pajzánsága, remek dramaturgiai megközelítésben, Pajtaszínházi közegben – ez volt az előadás sikerének kulcsa.
Ügyes kezű szorgos asszonyok, akiknek sok más mellett a finom pogácsát és illatos hűsítő bodzaszörpöt köszönhetjük
Az előadás animátora, Gergely János, jó érzékkel fogta meg és értelmezte az erdélyi népmesék örökérvényűségét, kortalanságát. A mesék, a történetek eredeti – csak kisebb változások mellett – Pajtaszíni környezetben játszódnak, majdhogynem minimális színpadi technikát használva. A darab szereplői természetesen autentikus jelmezekben, a szükséges mértékű, de véletlenül sem túlzó maszkírozásban adják elő a színművet.
Összesúgnak a Rátóti asszonyok. Rozi néni mindent hall és mindent lát!
A hangerősségért elnézést kérünk!
Gergely János, mint azt az előadás előtti bevezető beszédében kihangsúlyozta, a rendezés nem csak az Ő érdeme, hiszen már a kezdetektől közösen hozzák létre a dramaturgiát, a rögtönzött spontán pillanatok nagyszerű varázsát is beépítve egy-egy jelenetbe.
Gergely János animátor, a mester mesél a darab eredetéről. Háttérben folyik színpad átrendezése is!
A jelenetek szereplői amatőr színjátszók, ami miatt színészi teljesítményük még inkább figyelemre méltó. Ők együtt a siker! Ők a Pajtások’ a garancia arra, hogy akár sokadszorra is érdemes megnézni előadásukat.
A rámenős’ asszonyok, éppen a jegyzőt faggatják!
A darab előadása közben is érezni a szereplők egymás iránti szeretetét, tiszteletét, ami aztán bizony többletet ad a szerepformálás során. Ők a Pajtások’: Gergely János, Gellért Erzsébet, Soós Tamás, Orcziné Kecskés Éva, Szaló Árpádné Ica és Schulcz Béláné Erzsike mesterin használják, és alkalmazzák a barátságukat, bartáságukból fakadó – a színpadon is megmutatkozó – őszinteségüket.
Meghajlás a publikum előtt!
Tegyük hozzá, hogy ők valahányan, aktív cselekvői voltak az előadás előkészületeinek is, és a műsor végén felszolgált pogácsák, és házi készítésű frissítők elkészítésének is.
Köszönet jár mindenkinek, aki a siker érdekében részt vett a munkában.
Az előadás után Gergely Jánostól azt kérdeztem, hogy mennyiben volt más a mai bemutató az eddigiektől? Nekem az volt az érzésem, mintha ez a mai bemutató egy kicsit bensőségesebb lett volna, bár nincs összehasonlításra alkalmas tapasztalatom erre nézve.
A bemutatóink soha nem egyformák, hiszen a megformálás erősen függ a közönség összetételétől. Az biztos, hogy az ember felszabadultabban és mégis jobban összpontosítva játszik akkor, ha a nézők célzottan a mi előadásunkra érkeznek. Itt most ez történt. Azt hiszem az előadás éppenezért kicsit bensőségesebbre sikeredett, mint máskor. Ehhez a hangulathoz szükségünk van a nézők szeretetére. A játékok során ez tökéletesen átjött.
Van asztalon új darab felvétele is a repertoárba? Ha igen, lehet erről tudni valamit? Ha nincs ilyen terv a közeljövőben beszélnél ennek az okáról is, mert úgy érzem lenne helye egy új darabnak !
Új évad, új darab. Idén is készülünk a Zala vármegyei Pajtaszínházi találkozóra. Oda pedig nem illi olyat vinni, ami már értékelve lett. Természetesen újabb vidám darabbal készülünk, hogy mivel, az legyen meglepetés. A csoport munkamódszeréből adódóan biztosan derűvel, nevetéssel lesz tele.
A közönségnek s köztük nekem is tetszett az előadás, a poénok ” ott voltak ” ha szabad ezt a kifejezést használnom, a darab gördülékenyen ment, látszott a gyakorlat, a tapasztalat, az előadói munka. Kivülállóként nekem támadt olyan érzésem, hogy volt, nem is egy spontán poén, amit a közönség remekül regált le. Összegzésképpen hogy fogalmaznád meg ezt az előadást és annak sikerét?
Az előadásoknak mindig és mindvégig feszesnek kell lennie. Ennek elsődleges biztosítéka, hogy a poénokat, gegeket előkészítő végszavaknak pontosan kell érkeznie. Ezt teszi a gyakorlás. az odavezető út azonban lazulhat a felszabadult játék során. Egy-egy másképpen megfogalmazott szövegrész akár magas labdának is bizonyulhat, amit le kell csapni, de csak akkor, ha a ritmust nem töri meg, nem gyilkolja meg a másik szereplő poénját. Az sem baj, ha a szerepelők egy.egy fél mosollyal reagálnak rá. És az is helyénvaló, ha ezt a közönség észreveszi. Ha volt ilyen, akkor az jót tesz az előadásnak. A közönség tapsaiból, reakciójából és játszótársaim tekintetéből ítélve mindkét darab bejutójával elégedett vagyok.
Kellemes időben, szórakoztató est volt, amire mi nézők jó érzéssel, jó benyomással fogunk visszatekinteni.
A Kehidakustányi Pajtások’ boldog mosollyal az előadás végén!
Tudta? …
Kehidakustány korábban is, a múltban is, már 1937-ben adott otthont az amatőr népi színjátsásnak. A Pajtások méltó követői az akkori színjátszóknak!
Kehidai sznjátszók a XX század közepén. Játékos kérdés: Van valaki, aki esetleg felismeri egykori ősét a színi csoportból?
A Rátóti Asszonyok esete.
„A történet a rátótiak viselt dolgait megörökítő mesék sorából való. A rátóti asszonyok úgy vélték, hogy a Teremtő igazságtalan volt velük, amikor a szülés minden fájdalmát nekik osztotta. Elmentek a Jó Istenhez, és előadták neki panaszukat, majd kérésüket, hogy az apák is részesedjenek a szülés fájdalmaiból. Az Isten beleegyezett, és ezentúl az asszonyok dolga csak a szülés, a leendő apáké pedig a vajúdás lett.
Az asszonyok kíváncsian várták, hogyan alakul az új módi vajúdás. Amikor a jegyző feleségének eljött az ideje, jegyző uram nem törődött vele, vidáman iddogált a kocsmában. A felesége vajúdás nélkül nem tudott szülni, de hirtelen iszonyú fájdalmak kínozták a kocsmáros uramat, és a jegyzőné asszony le is babázott. Az asszonyok megijedtek, és rájöttek, hogy elhamarkodott kérésük balul sült el. Gyorsan küldöttséget indítottak, hogy kérjék vissza a vajúdást, mielőtt nagyobb baj történik”
A kincs meglelésének pillanata.
Még egy kis adalék Szíjj Elemér egykori nyugdíjas etei pedagógus tolla alapján: Így irt, A Hát az úgy vót- adomák és babonák Etéről című könyvében.
„ Az asszonynép néhány faluval odébb is megérte a pénzét. „Böske komámasszony, akiben a kisördög örökké munkálkodik, nem állhatja, hogy a búcsúzáskor oda ne szóljon az ifjú anyának: – Te, Zsófi, hát akkor az apja nevére körösztűtessük’ a gyereket?
– Jaj Istenem, te Bözsi – rezzen össze Zsófika – mér kérdező ilyet? Hát, mondtam má, hogy az uraméra!”
A szareső
A mese egy parasztember és az általa szántás közben, – az eke által kifordított – kincses ládikóról, és az abban talált kincs birtoklásának vágyáról, az emberi fonákság, a mohóság, a hirtelen jött vagyon, a pénz hatalmának kiteljesedéséról szól. Arról szól, hogy a pénz hogy alakítja át az embert, miképpen állítja szembe a halandót másokkal, és önmagával. Kapzsiság, pajzán fordulatok, kópéság, vagy ahogy Erdélyben mondanák, a Góbéság a történet végéig folyamatosan fokozódik, bonyolódik, amíg a mindent elsöprő poén be nem robban a zárszóban.
Folyik az alkudozás a kincsről.
A talált kincs végül a bonyodalmak ellenére is, a furfangos Góbé tulajdona maradt, némi erkölcsi elégtétel mellett, mert az Őt megzsarolni akaró eszén túljárt.
-SzÁ-
