Gellért Erzsébet kutatásai alapján, amelyet Gergely János szerkesztett egybe.
Kustány előszőr személynévként jelentkezik lll. Béla király 1181-es oklevelében, majd az ő birtokát nevezték róla Kustányföldének. A hajdani két falut birtokolva Alsó-, vagy Egyházaskustányt és Felsőkustányt.
Egyházaskustány plébánia templomát a Zala folyó szigetén talán a Xll. században építették, első említés 1256-ból való. A török portyázások idején az épület leromlott, de később még helyreállították.
A Sümegi Ferences rendház és kolostor levéltárában megtalálhatjuk feljegyezve azt, hogy ide vezettek a Sümegi atyák búcsús körmeneteket. Szent lstván vigíliáján. A körmeneteket nagyon kedvelték a hívek.
Zala erdős-dombos területe, nagyon kedvező adottságokat biztosított a remeték részére, ezért ezen a vidéken elég szép számban találunk remetéket. Nem csoda, hogy 1710 körül itt is tartózkodik remete.
1746-ban Fráter Zsaár remetéskedett itt. Saját szorgalmával gyűjtést rendezett az itteni kápolna helyreállítására, amelyet Angyalos Boldogasszony tiszteletére felépített és a szükséges kegytárgyakkal ellátott.
Deák Ferenc fiatal korában többször megfordult az akkor már Remeteerdőnek nevezett helyen lévő templom romjainál a kehidai Deák József plébános kíséretében, aki szerint a nagy sziget régi neve ,,lnsula Elek” vagyis Elek szigete volt. Később Kustányi sziget lett, majd az itt élt remetékről Remete szigetnek nevezte a nép.
Az 1700-as évek közepén élt itt olyan remete, aki fiatal korában katona volt ugyan, de később felszentelt pap lett, vagyis misés remete volt. A kehidai falu plébánosa, többször felszólal ellene a papi koronákon, hogy korán miséz, s ezért a népet elvonja az isteni igétől.
Mint a Kehidai keresztelési anyakönyvek tanúsítják, néha sürgősebb esetekben a plébános mégiscsak rászorult a remetepap tevékenységére, több alkalommal is Ő keresztelte meg a falu újszülöttjeit.
Ő volt az utolsó remete élete végén a telet csak pártfogója Hertelendy Anna segítségével vészelte át. És hamarosan 90 évesen 1790 januárjában meghalt.
A szerkesztő Gergely János is megpihen. De vajon mire gondolhatott az adott pillanatban?
Így tehát üresen maradt a kápolna. A tiszttartó meg elkezdte bontatni, hogy a belőle kikerülő követ, téglát az uradalomban szükségessé vált építkezésekhez felhasználhassa. Mire eltiltották őket, már csak az alaposan megbontott oldalfal maradt.
Ez a templom még romjaiban is méltóságot diktál. Aki rátalál, megáll előtte érzi, hogy több, mint 900 év minden titkát őrizve tartja össze a lapos köveit, tégláit.
Gellért Erzsébet, Gergely János
