A riportban bemutatott történet Juhász Csaba László életéről, és az asztalitenisz iránti szenvedélyéről szól. Csaba és Marton András polgármester közös erőfeszítései révén Zalavégen sikerült életben tartani, és fejleszteni az asztalitenisz sportot. Az elmúlt években három profi versenyasztal került beszerzésre, és a helyi versenyek is rendszeresen megrendezésre kerülnek.
Azonban a fiatalok érdeklődése az asztalitenisz iránt csökkent, és a helyi közösségben nehéz motiválni őket, hogy részt vegyenek a sportban.
Csaba és Marton András polgármester mindent megtesznek, hogy fenntartsák a sport iránti lelkesedést, de az önbecsülés hiánya és az anyagi támogatás hiánya akadályozza a további fejlődést.
Juhász Csaba László
2024-ben Asztalitenisz sportágban hetedik alkalommal rendezték meg Kehidakustányban a TDM ( Turisztikai Desztinációs Menedzsment ) által szervezett sporttalálkozót, melyen junior, amatőr-felnőtt, és amatőr-félprofi kategóriában vettek részt a versenyzők. Ott találkoztam egy -már nem éppen tini korú- sportemberrel, aki az akkori versenyen induló Zalavégeik csapatának volt a motorja és vezetője. Vele szeretnék most a vidéki, alsóbb osztályú asztalitenisz jelenéről, és jövőjéről beszélgetni.
-
Legyen kedves mutatkozzon be!
Juhász Csaba László vagyok Zalavégről, itt lakom, itt éltem világ életemben. A ma már megszűnt lengyár és annak környéke volt gyerekkorom élettere. A lengyárban nőttem fel, aztán később felnőtkorom munkahelye is itt lett. A lengyárra, -amely ma már Szombathelyen működik- sokan jó szívvel emlékeznek vissza, köztük én is, hiszen a máig meglévő asztalitenisz szeretetem innen ered. Sokat és sokfélét játszottunk ott és a környéken annak idején, főleg a nyári szünetekben, de volt ott egy kultúrház is, amelyben, – mit ad Isten – volt egy darab pingpongasztal is. Egy velem egykorú srác Attila volt az állandó partnerem. Amikor csak lehetett azt nyúztuk, sokszor reggeltől estig ütöttük a labdát! Kevesek érdeklődtek az asztal iránt ,mi Attilával dolgoztunk azért, hogy egy idő után, ha a faluban volt egy verseny, ott mi mindig arattunk’, nem volt ellenfelünk!
-
Ezek szerint ekkor, ebben az időben szerette meg, ekkor vált életévé az asztali tenisz?
Igen lehet mondani így is, szerencsés voltam, mert nem kellett keresni játszótársakat, mindig akadt valaki, akivel tudtam játszani, ráadásként adott volt a hely és az asztal is. Jó ez az asztal! Nem egy profi asztal volt, de az alapokhoz megfelelt és minket ez amúgy sem zavart egyáltalán! Később a honvédségnél is hamar felfedezték a technikás játékomat, meg is kérdezték alkalomadtán, hogy hol, melyik egyesületben játszok? – Hát mondtam, én nem játszok egyesületben sehol.
-
Nos, hogy alakult tovább az élete, ha csak az az asztaliteniszre, a sportra gondolunk?
Élek halok az asztaliteniszért! Itt a faluban én és Marton András polgármester az, aki ezt a sportot felkarolta, életben tartotta, vagy fogalmazhatok úgy is, hogy életben tartja. Én vagyok a mindenes: edzéseket tartok, takarítok, eszközöket javítok, ütőket ragasztok. Már 7 éve tart, amit mi ketten polgármester Úrral csinálunk. Először csak egy asztal volt a falubeli óvoda épületében, mára három profi versenyasztalon folyik a gyakorlás, az edzés, és hát a helyi versenyek is.
-
Milyen létszámot tudhat magáénak ez a csapat? És rajtuk kívül, – már akik az asztalitenisz mellett kötelezték el magukat,- vannak más sportot űzők is?
Régebben még voltak helybéli fiatalok, akik lejártak ide, próbálkoztak, de szép lassan elfogytak, így mára kijelenthetjük, hogy érdeklődés részükről, – mármint a fiatalok részéről,- teljeséggel megszűnt! De ennek ellenére és azért ez reményre ad okot, hogy messzebbről ,Hévízről, Cserszegtomajról, Kehidakustányból és azért néha Zalaegerszegről is jönnek, szívesen edzenek és játszanak, szeretnek itt lenni, jó a hangulat!
-
Volt, vagy vannak ennek a csoportnak verseny eredményei? Vannak motiváló sikerélmények?
Igen voltak sikeresebb sportolók, ők már magasabb szinten, igazolt versenyzőként játszanak.
-
Ezek a kisebb-nagyobb sikerek sem tudtak példaadóak lenni a fiatalok számára? Mit gondol arról, hogy lehetne vonzóbbá tenni ezt a dolgot a fiatalok számára? Sőt másképpen kérdezek: gondolja, hogy csak itt helyben ennyire népszerűtlen ez a sportág, vagy ha kitekintünk innen azért máshol más a helyzet?
Persze országos, városi, megyei szinten egyértelműen más a helyzet, több a gyerek, a fiatal, nagyobb eséllyel lehet rátalálni olyanokra, akik szívesen köteleződnek el a sport iránt. De legyünk őszinték ,az asztalitenisz azért nem az a sportág, amit össze lehetne a siker sportágakkal hasonlítani. Elanyagiasodott világban élünk, nehéz alternatívát nyújtani akkor amikor egy mobiltelefon használatával is lehet milliókat keresni, sikeresnek lenni, hírnevet szerezni. Mi páran őskövületek’ még hisszük, hogy sikerülhet, de egyre fogy a hitünk sajnos.
-
Mit gondol arról, ha helyi szinten is, meg lehetne keresni az utat aszponzorálás segítségével a fejlődéshez? Mit gondol a pénz, vagy más díjakat kitűző versenykiírások ötletéhez?
Igen megfordultak hasonló gondolatok a fejünkben. Polgármester Úr sokat áldozott erre, de sajnos ő is belátta, hogy az itt, velünk élők nagyon hamar feladják a dolgot. Nem nagyon érdekli őket ez, amit itt látnak. Hogy milyen lenne a viszony akkor, ha mondjuk kiugró pénzeket lehetne kitűzni egy-egy verseny alkalmából, sajnos nem fogjuk megtudni, nincs rá semennyi esélyünk, hogy ide Zalavégbe lenne valaki, aki erre a célra komolyabb összegeket fordítana.
Játékban
Aztán itt van előttünk egy élő példa , Klampár Tibor története is. Most voltunk május 1-i majális versenyen Csabrendeken, ott egy nevesebb játékos hívta fel a figyelmünket arra, hogy Klampárnak most van a születésnapja, de rossz anyagi helyzetére tekintettel gyűjtést kezdeményeztek számára, ami rendkívül megalázó szerintem minden érintett fél számára. Klampár Tibor kétszeresen világbajnok klasszis részére is az, és megalázó volt számunkra is! Hogy jön az ki, hogy egy kisfizetésből élő ember adományozzon pénzt egy klasszisnak, egy ilyen nevű embernek, mint Tibor? Arcpirító helyzet, akárhogyan is alakult Klampár élete.
Ha őt nem hívják, ha az Ő neve nem számít, akkor vajon mi, akik itt vidéken lelkesek vagyunk, mit számítunk mi? És tudja, most van itt az ideje annak, hogy visszakérdezzek: mit gondol, igazuk van azoknak a fiataloknak, akiket úgymond nem érdekli ez a sport, vagy sportág? Én meg is válaszolom: azt hiszem igen, igazuk van, de ez nem az Ő hibájuk.
-
Nos azt hiszem én is értem a dolgot, de mivel a beszélgetésünket messzire vinné amennyiben belemerülnénk mélyebb elmélkedésekbe, maradjunk annyiban, hogy egyszer még visszatérünk erre!
-
Lépjünk egy kicsi tovább. Érdekelne, és kérem beszéljen arról, hogy milyen felszerelésekkel rendelkeznek itt helyben, és az épület, a nem olyan régen szépen felújított kultúrház meddig tudja biztosítani a teret az edzésekhez a helyi versenyekhez?
Kezdjük a hellyel, igen szépen megújult térben játszhatunk. A község vezetése, élükön Marton Andrással lehetővé teszi ezt, amit nagyon köszönünk, hálásak vagyunk érte! Új fűtésünk is van, bár tervebe van véve, hogy a terem mindkét oldalán legyenek radiátorok, mert a fűtőtestekkel el nem látott oldalon, azért a kialakuló hő híd miatt bizony sokszor alakul ki pára, ami lecsapódva a linóleumra bizony csúszóssá, veszélyessé teszi a lábunk alatti talajt! Polgármester úr ígéri, hogy ez a probléma hamarosan megoldásra fog kerülni.
Van három darab verseny asztalunk, amelyek megfelelnek a legmagasabb igényeknek is. A többi eszközt, mint például az ütőket, mindenki magával hozza, hiszen mindenki a sajátját használja. Mi már ott tartunk, hogy a bolti ütőket nem nagyon vesszük meg, inkább ragasztjuk őket, – az igaz, hogy így drágábban jutunk egy-egy ütőhöz, de az viszont jó, megfelelő minőségű.
Minden ütőt személyre lehet szabni, mert -ugye- vannak támadó és védekező típusú játékosok akik részére a ragasztás is ennek megfelelő.
-
Én most laikusként kérdezem, illetve mondom, …tudom, hogy miképpen néz ki egy pingpong ütő, mondja el nekem, mi az amivel többet ad egy személyre szabott ütő a hagyományostól, vagy egy boltban vásárolt standard ütőtől? Más a fogása?
Nem a fogása, az szinte minden ütőnek egyforma, a szivacsos gumi az, ami más rajta. Ez határozza meg ugyanis a labda elpattanását az ütő lapjától.
Egy támadó versenyzőnél jobban kell pattanni, gyorsabbnak kell, hogy legyen, mint egy védekezőnél, ahol a gyakori pörgetésekhez, csavarásokhoz más ütőt használnak a versenyzők.
-
Ez azt jelenti, hogy a felragasztott rétegnek nagyon fontos szerepe van?
Hát igen, ezek az ütők két réteggel rendelkeznek. Alul, kissé puhább állagú habosabb gumi van, a fölső réteg pedig egy kissé keményebb és szemcsés szerkezetű anyag. Érdekes, hogy régebben az előbb említett szerkezetet tiltották, de ma már ők is használják ezt a szemcsés szerkezetet. Hihetetlen, de ennél a kicsinek számító sport eszköznek is van bőven tudományos háttere, arról nem is beszélve, hogy mint mindenütt vannak titkok, így itt is, egy ütőnél is lehetnek ki nem mondott titkok.
-
Egy laikus számára sem ismeretlen már az a dolog, hogy egy úszónak egyáltalán nem mindegy milyen dresszben úszik, vagy egy futó milyen minőségű futócipőt használ stb. Mi a helyzet itt ebben a sportban, az ütőnél?… vannak világmárkák, vagy ez az előbbieket figyelembe véve itt indifferens? Hiszen, ha jól értem itt minden versenyzőnek ragasztanak, ugye?
Igen, tulajdonképpen pontosan erről van szó! De itt is lehet élni a viszonylag kevesebbel, és lehet élni a maximálissal is.
-
Értem!
-
Az motoszkál a fejemben, hogy ragasztásról lévén szó milyen ragasztót használnak, vagy hogy működik ez versenyben, verseny előtt,… vagy közben is lehet cserélni ütőt?
-
Mik a szabályok, mi a szokás?
Egy vízbázisú ragasztót használunk, ami az elhasznált lapok levételénél nem okoz gondot, egy pillanat alatt le lehet tépni az ütőről és ugyanennyi idő alatt fel is lehet tenni egy új lapot. Ennek kidolgozott technikája van, amit pld. én elég jól csinálok.
-
Egy rövid válasz erejéig térjünk vissza ahhoz, hogy mi jellemzi a támadó játékost, és mi a védekezőt?
Ezeknek a támadó, illetve védekező beállásoknak, taktikának sok-sok változata létezik, ezért az olvasó számára a jobb érthetőség kedvéért belinkelünk ide egy -az Európai Unió társfinanszírozásával létrejött -szaklap ide kattintva olvasható DI-GI Pingpong nagyszerű írását, számos oktató jellegű videofelvétellel kiegészített szakmai ismertetőt.
-
Egy támadó játékosnak ugyanannyi az esélye a győzelemre, mint egy védekezőnek?
Igen pontosan annyi az esély. Vannak szép számmal a profik között is olyanok, akik mindkét profilt tudják, sőt váltogatni is tudják a taktikát játék közben. Van úgy, hogy a védekező hirtelen fordul át támadóvá meglepve ezzel az ellenfelét.
-
Ön személy szerint milyen szinten és hol játszott, vagy hol űzte ezt a sportot? Mert gondolom, hogy nem csak itt Zalavégen játszott mindig.
Nos, végül is én világéletemben amatőrként játszottam, és most is az vagyok. Ebben az évben volt egy járási bajnokság, amelyen mi is indultunk. Devecser, Ajka, egészen a Balatonig vettek részt különböző települések csapatai. Itt már megyei igazolt játékosok is versenyeztek, tehát nem volt egyszerű elnyerni ezt a kupát, ugyanis megnyertük a versenyt mondhatni profik ellen. Sikerünk kulcsa az akarás és a meglévő tudás mellett, a ragasztott ütőkön is múlt. Szemcsés ütővel nagyon nehéz megtanulni, nehéz megszokni, mert a szemcsék okozhatnak meglepetéseket az embernek.
-
Mennyi ideje csinálja ezt Csaba, és milyen eredményei voltak?
Mint említettem gyerekkorom óta, és igen voltak kisebb nagyobb eredményeim, melyekre máig büszke vagyok. Az az igazság, hogy soha nem tudtak nagyon megverni. A tisztes vereségek pedig könnyebben elfogadhatóak, mint egy totális vereség. Úgy érzem nekem megvolt mindig is az a tehetségem, adottságom a játékhoz, hogy tudjak fejlődni, hogy el tudjam viselni a kudarcot is, ha az éppen engem látogat meg.
Játékban
Igen amikor még kezdetben alapütőkkel játszottam sokan mosolyogtak meg, hogy miképpen vagyok képes eredményeket hozni ilyen felszereltséggel?! Nekem, illetve nekünk abban az időben azok az ütők a csúcsot jelentették. Aztán szép lassan mi is áttértünk a jobb ütők használatára, és apránként egy két szettet sikerült el-el csípni, és lassan jöttek a komoly eredmények is. Már figyeltek, készültek Juhász Csabára.
Öt-hat év kellett ahhoz, hogy jóban legyek az ütővel, és az ütő is komolyan vegyen engem.
-
Vannak mostanában is versenyek, rendezvények?
Egy kicsit lassul a trend. Vannak rendezvények, általában falusi csapatok játszanak, de olykor nívósabb versenyzők is megvillannak ezeken a helyeken. Nem olyan rég Tapolcán volt rendezvény ,azt követte Csabrendek, majd Kehidakustány. Évente mi is rendezünk két alkalommal biztosan, egyet a nyáron, egyet pedig évzáró rendezvényként, ami általában vagy inkább mindig szilveszterre esik, egybekötve egy kis reggelivel, bográcsossal, mókázással.
-
Gondoltak arra, hogy ennek az évvégi rendezvénynek meg lehetne emelni a résztvevői szintjét egy kicsit, pld pár jelképes díjjal, amit szponzorok adnának össze?…lehet jobban megmozgatná a fiatalok fantáziáját, pár darab telefontok, vagy mondjuk egy egérpad egérrel, fődíjnak egy Blutuszos fejhallgató stb. ?
Sajnos rossz, nagyon rossz a tapasztalat. Nálunk itt a faluban sokan, sőt a többség úgy áll hozzá ehhez a kérdéshez, hogy eleve hiányzik az önbecsülés. Alábecsülik saját kompetenciájukat, ami fájó azoknak, nekünk, akik mindent beleadva dolgozunk a fejlődésért. Azok a hangok, melyek azt hangoztatják, hogy minek jöjjünk mi ide játszani, ti már 7-8 éve ütitek itt a labdát, nekünk nincs esélyünk! Szóval az ilyen hangok mellett nehéz pingpongasztalhoz szólítani egy-egy fiatalt.
-
Volt arra már kísérlet Önök részéről, hogy a környékbeli polgármestereket megkérdezzék, mit szólnának egy közös nyári tábor szervezéséhez? Egyik évben itt Önöknél, másik évben máshol. Egy-egy ilyen tábor fővédnökei között lehetne pld. Klampár Tibor. Biztos vagyok benne, hogy örülne egy ilyen felkérésnek.
Sajnos nem tudok beszámolni ilyen kezdeményezésről, legalábbis itt nálunk a faluban nincs ez napirenden.
-
Milyen formában léteznek Önök? Egyesületi, vagy valami más közösségi formát hoztak létre?
Próbálkozások voltak, megvolt a szándék is, de mind a személyi feltétele, mind az anyagi vonzata egy egyesület alapításának nem volt meg. Nem sikerült, így maradtunk csak kis összejöveteli’ csapat, mert jobb kifejezést most nem találok rá. Magam is sajnálom!
-
Tudja, hogy adószám nélkül, nem hivatalos formában lehetetlen támogatásokat elérni, de azt mondom, hogy szponzorokat sem, mert amit adnának, nekik valahol könyvelniük kell.
Igen tudjuk, ismerjük ezt a problémát, egyelőre, sajnos ebben az ügyben nem látok az előre lépéshez elegendő akaratot.
-
Kedves Csaba, szép megújult kultúrházuk van, tényleg minden szempontból rendben van, kulturált a környezet , ápolt a falu, mi a baj?… mit mond, van itt a faluban egyébként más közösségi kezdeményezés, élnek itt népművészek, művészek esetleg akik motorjuk lehetnének a kezdeményezéseknek?
Lehangoló a válaszom, a könyvtáron kívül nem igen tudok mondani egyetlen példát sem. A könyvtárat egy nyugdíjas pedagógus vezeti Ő közel, távol 80 éves. Az mezőgazdaságból élők és az ingázók pedig küzdenek a magyar valósággal.
Juhász Csaba László a végére kimondta a nagy magyar valóságot.
Nos, rendhagyó módon záró összegzésként és útravalóként pár dolgot megosztanék az olvasókkal, és közvetve Juhász Csabával is. Nekem, a szerkesztőnek nem tisztem, mégis a megérintettség okán pár gondolatot megosztok.
A riportban bemutatott történet Juhász Csaba László életéről és az asztalitenisz iránti szenvedélyéről szól. Csaba és Marton András polgármester közös erőfeszítései révén Zalavégen sikerült életben tartani és fejleszteni az asztalitenisz sportot. Az elmúlt években három profi versenyasztal került beszerzésre, és a helyi versenyek is rendszeresen megrendezésre kerülnek.
Azonban a fiatalok érdeklődése az asztalitenisz iránt csökkent, és a helyi közösségben nehéz motiválni őket, hogy részt vegyenek a sportban.
Csaba és Marton András polgármester mindent megtesznek, hogy fenntartsák a sport iránti lelkesedést, de az önbecsülés hiánya és az anyagi támogatás hiánya akadályozza a további fejlődést .
Útravaló Csabának és a vele tartóknak
Kedves Csaba és a Zalavégi asztalitenisz közösség! Az elkötelezettségetek és szenvedélyetek az asztalitenisz iránt példaértékű. Az alábbiakban néhány gondolatot és javaslatot szeretnék megosztani veletek a jövőre nézve:
- Közösségi összefogás: Próbáljatok meg közös nyári táborokat szervezni a környékbeli településekkel együtt. Ez lehetőséget adna a fiataloknak, hogy megismerjék és megszeressék az asztaliteniszt, valamint erősítené a közösségi összefogást!
- Szponzorok bevonása: Keressetek helyi vállalkozásokat és cégeket, akik szívesen támogatnák a sportot. Kis díjak, ajándékok, vagy akár pénzjutalmak motiválhatják a fiatalokat, hogy részt vegyenek a versenyeken!
- Egyesület alapítása: Gondoljátok át egy hivatalos egyesület alapításának lehetőségét. Ez lehetőséget adna arra, hogy hivatalos támogatásokat és szponzorokat vonzzatok, valamint növelné a sportág presztízsét .
- Motiváció és önbecsülés: Próbáljátok meg erősíteni a fiatalok önbecsülését és motivációját. Mutassatok példát a saját sikereitekkel és eredményeitekkel, és bátorítsátok őket, hogy higgyenek magukban!
- Nyitottság és innováció: Legyetek nyitottak az új ötletekre és lehetőségekre. Az asztalitenisz sportágban is van helye az innovációnak, legyen szó új technikákról, felszerelésekről vagy versenyformátumokról.
Bízom benne, hogy ezek a javaslatok segítenek nektek a további fejlődésben és sikeres jövőt biztosítanak az asztalitenisz közösség számára Zalavégen. A kitartás és lelkesedés mindig meghozza gyümölcsét! 🌟
Szabó Árpád
