Az írás a Kehidai Kulturális Értékek és Élmények című eseményről szól, amelyet 2024 decemberében rendeztek meg a Deák Kúriában. Ez volt a harmadik alkalom, hogy a szerző részt vett ezen a kulturális eseményen, amely színházi előadást is tartalmazott
Az eseményt Kutnyák Márió Ferenc polgármester nyitotta meg, aki beszámolt az október 18-i Igazságügyi Miniszteri látogatásról és Deák Ferenc 221. születésnapjáról. A miniszter támogatásáról biztosította a település vezetését és a múzeum fenntartását, valamint annak felújítási terveit illetően.
Bízzunk a tervek megvalósításában.
Polgármester Úr újévi jókívánságai után kezdődött a színházi előadás. A haza bölcsének élettörténetét bemutató művészi produkció mindig lenyűgöző, hiteles és ismeretterjesztő volt. Áthatott nem csak a kor szelleme, hanem a díszlet egyszerűsége és ugyanakkor nagyszerűsége egyaránt.
Az előadás egyrészt amatőr, de ugyanakkor professzionális. Színészei nem csak a humort, a jókedvet, de a hitelességet is közvetítették a többnyire más településekről érkező közönség részére. Ilyet még nem hallottam szerte e Honban, hogy Nemzetünk egy nagyjának életepizódjait így a humorával, anekdotáival körítve tálalják, és evvel tegyék érdekessé a látogatóknak.
Mint megtudtam nem véletlen, hiszen ez egy „helyi termék”. Pál Imre helytörténész és Deák- kutató vitte színre, majd aztán Gergely János szakmai igazgatóval közösen rendezték a közönség számára élménnyé.
Női szerepekben látható volt még Gellért Erzsébet, valamint a „gyermek Deák” szerepében Lózsi Kristóf, akit először láttam itt és igazán kitörő sikert aratott a publikum körében.
Ahhoz, hogy a hosszabb-rövidebb vidám történetek érthetőbbé váljanak, illetve a történelembe is elhelyezhető, értelmezhető legyen, az egyes színek átállása alatt egy egészen fiatal narrátor – Lózsi Barnabás – gondoskodott.
Egy igazi kulturális csemege. Nevettet, szórakoztat, tanít és felhívja a figyelmet Deák Ferenc nagyszerűségére, történelmünkben, Nemzetünk megmaradásának a sorsfordító pillanatokban, a reformkorban betöltött óriási szerepére, a kevésbé ismert mozzanataira is.
Az autentikus helyszínt javaslom minden erre járó nemzeti érzésekkel élő hazánk fiainak felkeresni, a múzeumját meglátogatni.
Itt tudtam meg például magam is, hogy nem túlzás Hazánk egykori fővárosának nevezni Kehidát (ma Kehidakustány), mikor is Deák volt e háznak lakója és a helynek földesura. Hiszen a szabadságharcunk leverését követően, Deák volt az egyetlen, akinek volt ötlete, elképzelése, hogy miképpen lehet kijönni ebből a vert helyzetből, amit aztán a kiegyezésben valósított meg. Így aztán Kehida volt a helyszíne az akkori változásoknak és a kibontakozásnak, Deákot pedig szokás volt mondani Magyarország Atyjának.
szerző: Kiss J. Ervin
