Deák Ferenc emlékház és Deák-kút.
Az 1740-es években épült kúriában élt, 1808-tól 1854-id Deák Ferenc. Az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere az 1867-es kiegyezés szimbolikus alakja. A magyar nemzeti emlékezetben a haza bölcseként híressé vált Deák évtizedeken keresztül otthonaként tekintett a kúriára. Ahol többször fogadta a korszak szellemi életének kiemelkedő alakjait.
Noha Söjtörön született, Deák Kehidát 1854-ig a kúria eladásáig a pesti Angol Királynő szállóba költözéséig otthonának tekintette. Innen levelezett korának politikusaival, közéleti személyiségeivel. A levelezésén keresztül létrejött szimbolikus térben ott találjuk Klauzál Gábort, Kossuth Lajost, Szalay Lászlót, Széchenyi Istvánt, Vörös Mihályt, Wesselényi Miklóst is. Deák Kehidáról írta meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően Anton Schmerling igazságügy miniszternek azt a válaszlevelét, amelyben udvariasan visszautasította a közéleti szerepre való felkérést, és amelyre hagyományosan az abszolutizmus alatti „passzív ellenállás” kiáltványaként tekint a történetírás.
Deák Ferenc Emlékház
A ma is látható épületet az 1740-es években építette Hertelendy Gábor, Deák Ferenc, anyai dédapja, aki Zala vármegye országgyűlési képviselője volt. Nagyapja, Deák Gábor feleségül vette a vagyonosnak számító Hertelendy lányát, Annát, így került a családhoz a kehidai birtok. Végleges formáját az 1920-as években végzett bővítésekor nyerte el. A kúria teljes felújítása 2003-ra fejeződött be.
Zala György által készített Deák Ferenc mellszobor, az emlékház udvarán
Deák Ferenc 1803 októberében látta meg a napvilágot, anyja azonban belehalt a szülésbe. A gyermek ezután Zalatárnokra testvérei gondozásába került, majd 1808-tól Kehidán élt. Deák hosszabb időre, először iskolái elvégzése után 1823-ban tért vissza a kúriába, ahol a vidéki nemesség mindennapjait élte. „Így dörmögök és okoskodom én falusi magányomban” – írta Vörösmarty Mihálynak, miközben a politizálás mellett fafaragással, és udvar körüli munkákkal töltötte idejét.
Deák Ferenc Emlékház és Történelmi Emlékhely felül nézetből. A fotót Tóth Gézának köszönhetjük. www.tothgeza.hu
Deák Ferenc Emlékház és Történelmi Emlékhely egy másik légi felvétel alapján!. A fotót ebben az esetben is Tóth Gézának köszönhetjük. www.tothgeza.hu
Deák FERENC kultusza már a 19. században megszületett. Rögtön halála után 1876. jan. 29-én a nemzet halottjának nyilvánították, testét az MTA előcsarnokában ravatalozták föl. Tisza Kálmán miniszterelnök február 16-án Deák érdemeinek törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot terjesztett a képviselő ház elé. Már Deák Ferenc halála évében döntés született a fővárosban köztéri szobrának felállításáról, erre végül 1885-ben került sor Huszár Adolf tervei alapján. Zala vármegye gyűlése 1896-ban határozatot fogadott el arról, hogy születésének századik évfordulóján emléktáblát helyez a söjtöri szülőházra 1903-ban pedig országszerte megemlékezéseket és ünnepséget rendeztek tiszteletére. Mauzóleumának építésére 1876. ápr 1-én írták ki a pályázatot, amire 42 pályamunka érkezett. A zsűri Gerster Kálmán 16. századi itáliai reneszánsz elemeket tartalmazó épület tervét választotta, a reprezentatív síremlék helyét pedig a Kerepesi úti temető legmagasabb pontján jelölték ki. Deák szarkofágját Stróbl Alajos, a mauzóleum mozaikjait Székely Bertalan készítette. Az épület felavatására 1887 máj. 21-én került sor. Deák hamvait ekkor szállították az újonnan felépült sírboltba az ideiglenes sírkápolnából. A Deák mauzóleum máig a temető egyik ékköve, a nemzeti sírkert kiemelkedő műemléke.
Deák Kút.
Továbbá hegyi utak vezetnek az idős kocsánytalan tölgyek, gyertyánok, és bükkök által övezett Deák-kúthoz. Azt mondják, a haza bölcse ennél a forrásnál szokott sétálni megpihenni, de az a hír is járja, hogy a kehidai tartózkodása alkalmával csak innen hozatta a vizet. Ki lehet próbálni, ma is iható a vize. A forrást kőhalom rejti, melyet faléces ajtó zár, a vízszintje a föld szintjénél valamivel alacsonyabban van, nagyon óvatosan kicsit bele kell hajolni.
Tájház hagyományőrző Mariska udvar harang.
A tájház épülete, tömés falu 1900 épült, döngölt padlója ma is látható. A lakóház négyosztású, a konyhába belépve az utca felőli oldalon látható a tiszta szoba, az udvar felőli oldalon pedig a lakószoba, a kamra pedig külön bejáratú a lakóház utolsó helyiségenként, ahol a padlás feljáró is található. Az épület folytatásában egykor kőből épült istálló és pajta is állt, de ennek már csak a romja látható, egyedül a kerekes kút helyreállítása történt meg.
Kehidakustány: Tájház
Kehidakustány: Tájház enteriőr
A konyhában található mászókéményes kemence üzemképes, aljában vízmelegítő katlan is látható, de csikót tűzhellyel is rendelkeznek. A padláson egykori szabad kéménynek nincs nyoma, a ház már eredetileg is mászókényesnek épülhetett. Az épületen jelentős átalakítás nem történt építése óta, csupán az elektromos áramot vezették be 1974-ben, csatorna hálózattal pedig nem rendelkezik. Az épületet és a telket, a Kehidakustányi Önkormányzat vásárolta meg 2012-ben a ég benne található bútorokkal és használati tárgyakkal együtt, de a berendezést, ha így gyűjtéssel is kiegészítették.
„A hagyomány nem a hamu imádata, hanem a tűz megőrzése”
A Kehidakustányi harangláb: Szabó Tibor helyi idegenvezető felvétele. A 19. században ácsolt 1987-ben helyreállított római katolikus fa harangláb a Hunyadi utcában egy járdaszigeten áll, és lécrácsos kerítés veszi körül. Hét, ferde támaszokkal merevített oszlopa gerendarácsra áll, fölöttük deszkával fedett sátortető, a tetején kettős kereszt. Egy harangja van.
A tájházzal szemben található, funkciójában hozzá kapcsolódva a hagyományőrző Mariska Udvar. Szellemében a falu hagyományainak aktív megélésének helyszíne a mindennapokban. Visszaemlékezések alapján, a helyi szokások felelevenítése történik az ifjúság bevonásával. Itt található a Zala-völgye legnagyobb és bejárható gyógynövény kertje. Az itt bemutatott növényeket nem csak megnézni, de megkóstolni is lehet. A rendezvények alkalmával helyi gasztronómia különlegességek kerülnek az asztalra.
Romtemplom.
A történészek által feltárt középkori dokumentumok először 1256-ban tesznek említést az előbbi plébániatemplomról a Zala folyó egy szigetén. De előkerültek feljegyzések, amelyek Kustányt, mint búcsújáró helyet írják le. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a templom ekkor már állt. A török sereg persze, ezt a templomot sem kímélte, így állapota a 16.században jelentősen leromlott, ám a 18. században szerencsére teljes renováción esett át.
Romtemplom Fotó: Gergely János
Romtemplom Fotó Gergely János
Az egyhajós, alapvetően gótikus téglafalazatú épületen késő barokk stílusú változtatásokat is eszközöltek. A híres régész, Rómer Flóris a 19. század második felében már csak kiásott gödröket talált az alapfalak helyén, amelyeket a valószínűleg árvízi töltésként hasznosítottak újra.
írta: Sándorné Kovács Nikolett
