HÍD

 Hírlap

HÍD

 Hírlap

Közös kiállítás a magyar kultúra napja alkalmából Nagykanizsán

Szerző: | jan 22, 2026 | Cikkek, Kézművesség, Kiállítás, Népművészet, rendezvények | 0 hozzászólás

Ünnepi tárlat nyílt a magyar kultúra napja alkalmából — fafaragó, kosárfonó és nemezkészítő közös kiállítás Nagykanizsán

A magyar kultúra napja alkalmából különleges népművészeti kiállítás nyílt a nagykanizsai Honvéd Kaszinóban, ahol a helyi közösség alkotói mutatták be kézműves tehetségüket és kulturális örökségüket.

A tárlat 2026. január 20-án, kedden este nyílt meg ünnepélyes keretek között, amelyen a fafaragás, a kosárfonás és a nemezművészet különböző nézőpontjai kaptak közös hangsúlyt.

 

Közös kiállítás: A nagykanizsai Honvéd Kaszinó Fafaragó Stúdiójának 19. kiállítása kosárfonó és nemezkészítő alkotásokkal

A nagykanizsai Honvéd Kaszinó Fafaragó Stúdiójának 19. kiállítása kosárfonó és nemezkészítő alkotásokkal. Fotó: Rohonczi Anett

 

Közösségi kreativitás egy tető alatt

A kiállítást a Honvéd Kaszinó Fafaragó Stúdiója hozta létre, amelynek vezetője Stiller Gábor, Király Zsiga-díjas fafaragó népi iparművész. A stúdió tagjai — többek között Bálint Erzsébet, Gáspár László, id. Mánfai László, Mátai József, Mónai Zsuzsanna, Saffer Julcsi és Szörényi István — különböző stílusú, helyi motívumokat és formanyelveket bemutató alkotásaikkal szerepelnek a kiállításon.

Mellettük meghívott kiállítóként vett részt Csányi Eliza, a regionális kosárfonás kreatív mestere, valamint Góczán Judit, aki a nemezkészítés hagyományos és kortárs kifejezőeszközeit mutatja be műveiben.

Ünnepélyes megnyitó és közreműködések

A megnyitó ünnepségen Horváth Jácint, Nagykanizsa Megyei Jogú Város polgármestere mondott köszöntőt, amelyben hangsúlyozta a kulturális értékek megőrzésének fontosságát és a helyi kézművesség közösségformáló szerepét.

 

Nagykanizsa Megyei Jogú Város polgármesterének, Horváth Jácintnak köszöntő beszéde

A magyar kultúra napja nemcsak az ünneplésről szól, hanem arról is, hogy újragondoljuk, mit értünk kultúra alatt. Nem csupán intézményeket, nem csak színpadokat és könyvtárakat, hanem azokat a kézzel végzett, anyaghoz kötődő tudásokat is, amelyek generációkon át formálták a mindennapjainkat. A nemezkészítés és a kosárfonás olyan mesterségek, amelyekben ott van a természet rendje, az anyag tisztelete, a hasznosság és a szépség egysége. A felgyorsult világban különösen fontos emlékeztetők: arra tanítanak, hogy az érték nem mindig a gyorsaságból, hanem a figyelemből és a türelemből születik. A magyar kultúra nem lezárt örökség és nem vitrinekbe zárt emlék. Élő valóság, amely akkor marad meg, ha használjuk, tanuljuk és továbbadjuk. Ezek a mesterségek nem a múlt maradványai, hanem a jelen lehetőségei — közös felelősségünk, hogy teret adjunk nekik.

A tárlatot Devecz Erzsébet, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnöke nyitotta meg, míg a programot a Honvéd Kaszinó igazgatója, Halmos Ildikó moderálta.

 

A Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnöke, Devecz Erzsébet Zsuzsanna megnyitó beszéde

Előre is elnézést kérek, ha ma papírból olvasok. Nem azért, mert ne tudnék órákig beszélni erről a témáról – sőt –, hanem mert vannak olyan gondolatok, amelyeket nem szeretnék elveszíteni vagy elhagyni. Ezek számomra fontos mondatok. Kedves Vendégek! Kedves Alkotók! A magyar kultúra napja minden évben lehetőséget ad arra, hogy ne csak megemlékezzünk, hanem értelmezzünk is. Január 22-e Kölcsey Ferenc nevéhez és a Himnuszhoz kötődik – ahhoz a szöveghez, amely számomra nem ünnepi szólam, hanem gondolkodó, kérdező, felelősséget vállaló megszólalás. A Himnusz nem kész válaszokat ad, hanem irányt mutat. Arra emlékeztet bennünket, hogy közösségként csak akkor maradhatunk meg, ha tudjuk, honnan jövünk, és mit tartunk értéknek. A kultúra ebből a szempontból nem alkalmi ünneplés, hanem folyamat. Mindaz, amit ma kultúraként felismerünk, emberek munkájából, döntéseiből, tartásából áll össze. A népművészet pedig ennek a folyamatnak az egyik legtisztább formája: ott születik, ahol az ember és az anyag között valódi párbeszéd jön létre. A hagyomány nem múzeumi tárgy, hanem élő tapasztalat, amely műhelyekben, alkotó közösségekben és személyes kapcsolatokban él tovább. A ma megnyíló kiállítás pontosan ezt a gondolkodást szólítja meg. A Honvéd Kaszinó fafaragó stúdiójában – Stiller Gábor vezetésével – hosszú évtizedek óta él és továbböröklődik a magyar népi motívumok és formák sokszínűsége. Hitvallásuk szerint a hagyomány csak akkor marad élő, ha a mindennapi tárgyakon, használati eszközökön keresztül jelen van a mai ember életében is. Ez a szemlélet adja munkáik erejét: egyszerre kortársak és mélyen gyökerezők. A stúdió nem csupán alkotóműhely, hanem működő közösség, ahol a mesterségbeli tudás mellett szemlélet is öröklődik: az anyag tisztelete, a forma fegyelme, a hagyomány megtartó ereje. Az itt született munkák nem pusztán faragott tárgyak, hanem egy olyan gondolkodás lenyomatai, amelyben a múlt nem teher, hanem iránytű. Góczán Judit zalaegerszegi nemezkészítő életútja jól példázza, hogy a hagyományos kézművesség nem egyszerűen technika, hanem hosszú tanulási folyamat. Mestereket keresett, különböző technikákat sajátított el, és ezt a tudást ma már nemcsak saját alkotásaiban, hanem szakkörökön, foglalkozásokon és játszóházakon keresztül is továbbadja. A nemez egyszerre ősi és mindig újra tanulandó anyag: figyelmet, időt és türelmet igényel. Judit munkái nem a látványos díszítésre építenek, hanem a belső arányokra, a színek és felületek nyugalmára. Csendesek, mégis határozottak. Kortársak – ahogyan ő maga is vallja: „Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövő között, és ebbe a hídba beépítsek mindent, amit érdemes továbbvinni.” Csányi Eliza kosárfonó 2021-ben kezdett el komolyabban foglalkozni ezzel a mesterséggel, majd képzéseken vett részt, műhelyt alapított, és mentorálási feladatokat is vállal. Munkája nem csupán technikai tudásátadás: egy gondolkodásmód közvetítése arról, miként válhat egy hagyományos mesterség a mai ember életében is értékké. A kosárfonás nála szorosan kapcsolódik a tájhoz és az életformához. Egyszerre praktikus és szép: a használhatóság és a forma harmóniában van. Munkái azt mutatják, hogy a hagyományos technikák ma is képesek válaszokat adni – figyelemmel az anyagra, a környezetre és az emberi léptékre. Ezek a kosarak nem csupán tárgyak, hanem egy fenntartható, átgondolt világlátás hordozói. A Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnökeként számomra különösen fontos, hogy mindhárom alkotó kötődik az egyesülethez. A mi szerepünk nem az, hogy irányt szabjunk, hanem hogy teret adjunk: találkozásoknak, bemutatkozásoknak, szakmai párbeszédeknek. A népművészet akkor marad élő, ha vannak ilyen alkotók és közösségek, ahol az egyéni út és a közösségi gondolkodás összekapcsolódik. Ez a kiállítás nem egyetlen stílust és nem egyetlen hangot képvisel. A fa, a gyapjú és a fonott anyagok mégis ugyanarról beszélnek: figyelemről, tudásról, felelősségről. A Magyar Kultúra Napján különösen fontos kimondani, hogy a kultúra nem marad fenn magától. Emberek munkája, döntései és elköteleződése tartja életben. Kívánom, hogy a kiállítás megtekintése közben ne csak nézzék a tárgyakat, hanem fedezzék fel bennük az alkotói gondolatot, az anyag tiszteletét és a közösségi szándékot. Köszönöm a figyelmet, és szívből gratulálok az alkotóknak.

A hangulatot tovább gazdagította a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola népzene tagozatának növendékei által előadott népzenei műsor, amely tökéletesen illeszkedett a kiállítás szellemiségéhez.

 

 

A fa nyelve – Stiller Gábor és a Fafaragó Stúdió

A közös kiállítás megszületésében kulcsszerepet játszott Stiller Gábor, a nagykanizsai Honvéd Kaszinó Fafaragó Stúdiójának vezetője, aki nemcsak alkotóként, hanem közösségszervezőként is meghatározó alakja a helyi kézműves életnek. Munkásságát a fa iránti mély tisztelet, az anyagismeret és a hagyományos formavilág iránti elköteleződés jellemzi.

A stúdióvezetőként végzett több mint 20 éves tevékenysége túlmutat az egyéni alkotáson: műhelye alkotóközösség, ahol a résztvevők megismerkedhetnek a fafaragás alapjaival, a különböző fafajták sajátosságaival, valamint azokkal a motívumkincsekkel és technikákkal, amelyek a magyar népi díszítőművészetben évszázadok óta jelen vannak. A munkafolyamatok során a kézműves tudás átadása mellett hangsúlyt kap a türelem, a figyelem és az anyaggal való párbeszéd is.

 

A nagykanizsai Honvéd Kaszinó Fafaragó Stúdiója tagjainak kiállítása - Bálint Erzsébet, Gáspár László, id. Mánfai László, Mátai József, Mónai Zsuzsanna, Saffer Julcsi és Szörényi István alkotásai

A nagykanizsai Honvéd Kaszinó Fafaragó Stúdiója tagjainak kiállítása – Bálint Erzsébet, Gáspár László, id. Mánfai László, Mátai József, Mónai Zsuzsanna, Saffer Julcsi és Szörényi István alkotásai. Fotó: Rohonczi Anett

 

Stiller Gábor számára a fafaragás nem csupán tárgykészítés, hanem értékközvetítés: a múlt tapasztalatainak továbbadása a jelen számára. Alkotásaiban gyakran jelennek meg természetes formák, archaikus jelek és funkcionális használati tárgyak, amelyek egyszerre hordozzák magukban a hagyomány és az egyéni látásmód lenyomatát.

A mostani kiállítás szervezőjeként is azt a szemléletet képviseli, hogy a különböző kézműves ágak – a fafaragás, a kosárfonás és a nemezkészítés – egymást erősítve, közös térben tudják megmutatni, milyen sokszínű és élő a kortárs népművészet és tárgyalkotás. Ez az együttműködés nemcsak szakmai találkozás, hanem közösségi üzenet is: a kézművesség akkor marad élő, ha kapcsolatokat teremt alkotók és alkotók, valamint alkotók és közönség között.

Csodás alkotások a 19. tárlaton – nagykanizsai Hondvéd Kaszinó Fafaragó Stúdió 2026. január 20. Fotó: Rohonczi Anett

 

Mint a Honvéd Kaszinó Fafaragó Stúdiójának vezetője, Stiller Gábor nem csupán alkotó, hanem mentor és közösségépítő is. A stúdió műhelyében rendszeresen várja az érdeklődőket, és több alkalommal is vezetett szakköröket a helyi kézműves közösség számára – ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a fafaragás művészete ne csak múzeumi tárgy legyen, hanem élő, továbbadható tudás.

 

A kosárfonás – használati tárgyból kulturális örökség

A kiállítás egyik különleges színfoltját Csányi Eliza kosárfonó munkái adják, amelyek egyszerre idézik meg a mindennapi paraszti élet eszköztárát és a kézműves alkotás időtlen szépségét. A kosárfonás a magyar népi kultúrában évszázadokon át a praktikum és az esztétikum találkozási pontja volt: a piacra járás, a betakarítás, a háztartás elképzelhetetlen volt a különféle fonott edények nélkül.

Csányi Eliza alkotásaiban a hagyományos technikák iránti tisztelet párosul kortárs szemlélettel. Munkái nem csupán használati tárgyak, hanem a természetes anyagokkal való együttélés, a fenntarthatóság és a kézműves tudás továbbörökítésének üzenetét hordozzák. A gondosan termesztett és válogatott vessző, a kézzel formált ívek és az arányok iránti érzékenység mind arról tanúskodnak, hogy a kosárfonás ma is élő, megújulásra képes mesterség.

A tárlaton bemutatott kosarak, tárolók és fonott formák csendes ellenpontjai a rohanó, tömegtermelésre épülő világnak: arra emlékeztetnek, hogy a lassú munka, a kéz nyoma és az anyag tisztelete ma is értéket jelent. Csányi Eliza jelenléte a kiállításon így nemcsak szakmai, hanem szemléleti szempontból is fontos kapcsolódási pont a fafaragás és a nemezkészítés hagyományaihoz.

 

Válogatás Csányi Eliza bödeházi kosárfonó kiállítási tárgyaiból

Válogatás Csányi Eliza bödeházi kosárfonó kiállítási tárgyaiból. Fotó: Rohonczi Anett és Góczán Judit

 

Eliza 2021 októberében kezdett el komolyan kosárfonással foglalkozni, miután felismerte, hogy ez a tevékenység nem csupán kézügyességet, hanem belső elmélyülést és örömet is ad számára. Bödeházán működő Eliza Kosárfonó-Mműhelyben fogadja a tanulni vágyókat, ahol a helyi anyagokkal és a tradicionális technikákkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Ezt megelőzően Gutorföldén, majd saját műhelyének kialakítása előtt bérleményben dolgozott, és a mesterség fortélyait többek között Dulics Margit kosárfonó mestertől tanulta el.

A kosárfonás ma már nem csupán emlékeztetője a paraszti élet praktikus eszközkészítésének: Eliza munkái és oktatói tevékenysége is megmutatja, hogy ez a mesterség közösségi tudást, identitást és fenntartható kézművességet közvetít a XXI. század embere számára is. A fonott termékekben, kosarakban pedig együtt él a hasznosság és az esztétikum: ezek az alkotások egyszerre praktikus tárgyak és a természettel való harmónia kifejezői.

Nemezben gondolkodva – Góczán Judit

A kiállítás harmadik alkotójaként Góczán Judit nemezkészítő munkái is bemutatkoznak a Honvéd Kaszinó falai között. Alkotásaiban a nemez mint ősi textilanyag kap központi szerepet, amely egyszerre hordozza a használati tárgyak praktikusságát és a kézműves hagyományok szellemi örökségét. Judit munkáira jellemző a természetes anyaghasználat, a letisztult formavilág és az a törekvés, hogy a nemez ne csupán tárgyként, hanem élő anyagként, történetek hordozójaként szólaljon meg.

 

Góczán Judit nemezei - ázsiai gyökerek

Góczán Judit nemezei – ázsiai gyökerek. Fotó: Rohonczi Anett

 

 

A közös kiállításban bemutatott darabjai jól kapcsolódnak a fafaragás és a kosárfonás világához: mindhárom mesterség ugyanarra az alapvető szemléletre épül – a kézzel végzett munka tiszteletére, az anyag ismeretére és a hagyományok kortárs újragondolására.

A közös tárlat megtekinthető február 8-ig

A tárlat 2026. február 8-ig látogatható a Honvéd Kaszinó galériájában, így a helyiek és az érdeklődők hosszabb ideig élvezhetik a kézműves alkotásokat és elmélyülhetnek a tradicionális mesterségek világában.

A kulturális örökség üzenete

Ez a kiállítás nem csupán egy művészeti bemutató; egyben visszatérés a kézművesség gyökereihez, ahol a fafaragás, a kosárfonás és a nemezkészítés nem csupán technika, hanem a közösség értékeinek és történeteinek vizuális megfogalmazása. A magyar kultúra napja tiszteletére rendezett esemény így egyszerre tiszteleg a múlt előtt és inspirál a jövő iránt.

-gj-

A fotókat készítette: Rohonczi Anett és Góczán Judit
Videófelvételek: Rohonczi Anett / Anetti Photo

Oszd meg a közösségi médiában
5 1 szavazat
Article Rating
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Legrégebbi
Legújabb Legjobbra értékelt
Inline Feedbacks
View all comments
Szabó Árpád

Szabó Árpád

Blogger - Szerkesztő

Amikor szólok annak oka van, és annak is amikor csendben maradok.