Koszorúk a megemlékezésben és gyászban – Történet, szimbolika, hagyományok

Bevezető

A koszorúkészítés számunkra nem csupán egy kézműves tevékenység, hanem egyfajta családi hagyomány és szeretetteljes emlékezés is. Feleségem pedagógiai tapasztalata mellett autodidakta módon, saját kíváncsiságát és kreativitását követve mélyítette el tudását a koszorúkötés művészetében. Ehhez édesanyjától örökölt virágkötészeti tehetsége is hozzájárult, valamint tanulmányai során szerzett tudása és érzékenysége is segíti abban, hogy igazán szép és egyedi koszorúkat készítsen. Ma már elsősorban a szűkebb család számára, elhunyt szeretteink emlékére alkot – minden egyes koszorúban ott rejlik a tisztelet, a szeretet és a múlt iránti megbecsülés. Munkájában ötvöződik a hagyomány, a pedagógusi gondoskodás és az egyéni látásmód, így minden koszorú egyedi, személyes üzenetet hordoz, amely méltó módon fejezi ki az emlékezés és a búcsú pillanatait.

Sajnálatos módon a mai kor egyre inkább az igénytelenség felé sodródik, különösen a megemlékezés kultúrájában. A természetes anyagok, a kézzel készített, gondosan összeválogatott virágok és zöldek háttérbe szorulnak, miközben a műanyagból készült, tömeggyártott koszorúk egyre nagyobb teret hódítanak. Ez a tendencia nemcsak a hagyományok és az emlékezés méltóságát csorbítja, hanem a személyes odafigyelés és tisztelet jelentőségét is háttérbe szorítja. Úgy gondolom, hogy a valódi emlékezéshez hozzátartozik a természetes anyagok használata, a kézműves munka, amelyben minden mozdulatban ott rejlik a szeretet és a tisztelet – ezt a szemléletet igyekszünk továbbadni családunkban is.

A koszorú, mint kör alakú virág- vagy levélfüzér, az emberiség egyik legrégebbi szimbóluma. Már az ókorban is jelentős szerepet töltött be: a görögök és rómaiak ünnepi díszként, áldozatok, lakomák alkalmával, illetve a harcban vagy versenyeken győztesek jutalmazására használták. A koszorú a tisztaság, győzelem, termékenység és tisztelet szimbóluma volt, de a halottak emlékének megőrzésére is szolgált. A szláv országokban a lányok és fiatal nők viseltek koszorút, amely a tisztaságot és a termékenységet jelképezte. A koszorúk vélhetően pogány eredetűek, már a kereszténység előtt is léteztek, és a 10. században jelentek meg a keleti szláv világban a kereszténység hatására.

Borostyánlevél alapú, természetes anyagokból épült koszorú

Koszorúk a keresztény hagyományban

Az adventi koszorú a keresztény ünnepkör egyik legismertebb jelképe. Négy gyertyával díszített örökzöld ágakból készül, a gyertyák az advent négy hetét, a hitet, reményt, örömöt és szeretetet jelképezik. A koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét, az örökzöld ágak a reményt és az életet szimbolizálják. Az adventi koszorú eredete a 19. századi Németországba vezethető vissza, Johann Hinrich Wichern evangélikus lelkészhez, aki 1839-ben készítette el az első adventi koszorút a hamburgi Rauhes Haus gyermekotthonban. Eredetileg 24 gyertyával készült, később egyszerűsödött négy gyertyára, ahogy ma is ismerjük.

A keresztény kultúrában a temetési koszorúk a gyász, tisztelet és emlékezés szimbólumai. A virágok és színek jelentése fontos: a fehér a tisztaságot, a piros a szeretetet, a lila a spiritualitást, a sárga a barátságot, a zöld az örök életet jelképezi. A krizantém a kegyelet és emlékezés virága, a liliom a tisztaságot és újjászületést, az örökzöldek pedig a halhatatlanságot és reményt szimbolizálják.

Tujából készült koszorú

Koszorúk a néphagyományban

A magyar néphagyományban a koszorú a leányok legnagyobb múltú fejdísze volt, a párta elterjedése előtt. A menyasszonyi koszorú az esküvői öltözet dísze lett, az esküvő alkalmát jelölte. A koszorút tarka élő virágokból kötötték, amelyhez örökzöld rozmaring is társulhatott, utalva a sírig tartó hűségre. A művirágkoszorú a 19. század közepétől kezdett elterjedni, a fehér szín pedig az ártatlanságot jelképezte. Az esküvői rítusokban a koszorú védelmet, termékenységet biztosított, mágikus eszközként is funkcionált (pl. tükör a rontás ellen, szégyenszalag a szem eltakarására).

Szimbolika és jelentés

A koszorú kör alakja az örökkévalóságot, az élet körforgását, Isten örök szeretetét szimbolizálja. Az örökzöld ágak a reményt, életet, halhatatlanságot jelentik. A gyertyák fénye az adventi várakozásban Jézus eljövetelének közeledtét, a fényt és a reményt jelképezik. Minden virágnak külön jelentése van: a rózsa a szeretet és tisztelet, a liliom az ártatlanság és béke, a krizantém az emlékezés és búcsú, a gerbera az öröm és szépség, a szegfű az állandóság és megbízhatóság. A színek is szimbolikusak: fehér a tisztaság, piros a szeretet, lila a spiritualitás, sárga a barátság, zöld az örök élet.

Koszorúk a világ kultúráiban

A koszorúk nem csak a kereszténységben, hanem más vallásokban és kultúrákban is fontos szerepet töltenek be. Az ősi germán népek például a téli napforduló idején fenyőágakból font varázsköröket készítettek, amelyek a fényt és a gonosz szellemek elűzését szimbolizálták. A görög és római mitológiában istenek, uralkodók, győztesek viseltek koszorút, amely a hatalom, tisztelet és jutalom jele volt. A hindu kultúrában a virágfüzérek (malák) az istenek tiszteletére, ünnepeken és szertartásokon használatosak. A koszorúk tehát univerzális szimbólumok, amelyek az élet, halál, győzelem, tisztelet és emlékezés jelentését hordozzák.

Borostyánlevél alapú, természetes anyagokból készült álló koszorú

Temetési és ünnepi szokások, koszorúk típusai

A temetési koszorúk általában fehér, piros vagy sötét tónusú virágokból készülnek, a gyász és tisztelet kifejezésére. Az ünnepi koszorúk élénkebb színekben készülnek, az élet ünneplésére, például adventi koszorúként. Dekoratív koszorúk ajtókra, otthonokba, különféle ünnepekre, évszakokra készülhetnek. A koszorúk készítésénél a virágok és színek kiválasztása szimbolikus jelentéssel bír, és gyakran igazodik az alkalomhoz, az elhunyt személyiségéhez vagy a család kívánságaihoz.

Modern és hagyományos koszorúk

Napjainkban a koszorúk készülhetnek élő vagy művirágokból, természetes anyagokból, sőt, akár tartósabb, dekoratív elemekből is. A temetési szokásokban a koszorú mérete, formája (álló, domb, úszó, sírcsokor) is jelentéssel bír, és gyakran igazodik az elhunyt személyiségéhez, életkorához, vagy a család kívánságaihoz.

A koszorúk tehát nem csupán díszek, hanem mély jelentéssel bíró, univerzális szimbólumok, amelyek az emberi élet nagy pillanatait – örömöt, gyászt, tiszteletet és emlékezést – kísérik végig a történelem során.

Szabó Árpád

 Megjegyzés:   A cikk megírása során  a szerző forrásanyagokat is felhasznált: Forrásanyag tartalom 6 %.  A  felhasznált forrás anyagok: 10perc.hu  neprajz.hu  mek.oszk.hu 

Galéria: