Vollein Ferenc neve mára összeforrt a balatoni táj szépségének megörökítésével és a magyar naiv festészet megújításával. Műveiben egyszerre jelenik meg a hagyományok tisztelete, a színek ereje és a személyes élményekből fakadó inspiráció. Az alábbi interjúban Ferenc őszintén mesél művészi útjáról, gyerekkori éveiről, tanárairól, alkotói folyamatairól, a balatoni motívumok jelentőségéről, valamint arról, hogyan igyekszik művészetével örömet, derűt és reményt adni a nézőknek. A beszélgetés során bepillantást nyerhetünk egy olyan alkotó gondolkodásába, aki hű marad gyökereihez, miközben folyamatosan keresi az új témákat és kifejezési formákat.
Vollein Ferenc festőművész. Fotó: Rohonczi Anett
Egy Claude Monet francia impresszionista festőtől származó idézettel kezdjük. Hogy miért éppen tőle idézek, hiszen az ő stílusa, mint az majd később kiderül, nem azonos a tiéddel. Mégis érdekes Monet gondolata: „azt hiszem, tartoztam a virágoknak azzal, hogy festővé legyek!” Ez rád is igaz Ferenc, még ha a te favoritod a Balaton is!
—
KehidaInfo: Nos Ferenc, hogyan indult el a művészi pályád? Mesélj a gyerekkori éveidről, az iskolákról, a tanárokról, akik segítették az utadat!
Ferenc: Veszprémben születtem 1999-ben, de gyerekkorom a Balaton partján, Badacsonytomajon, Csopakon, Balatonfüreden, Zalaszentgróton, Keszthelyen és Vonyarcvashegyen telt. Már egészen kicsi koromtól éreztem magamban az alkotás iránti vágyat. Az általános iskolát Türjén kezdtem, majd Zalaegerszegen, az Eötvös József Általános Iskolában folytattam, végül a Landorhegyi Általános Iskolában fejeztem be. Pál Lászlóné Gabriella, Düh Lászlóné (Erzsike) és Horváthné Kalamár Éva mindent megtettek azért, hogy tehetségemet kibontakoztathassam az általános iskolákban. 2009-ben nyertem meg az első képzőművészeti alkotópályázatot, sőt 2009 óta folyamatosan állítottam és állítok ki rangos hazai és külföldi kiállítóhelyeken. Később Karner László festőművész és Németh Miklós grafikusművész segítették a fejlődésemet. A művészeti pályámra nagy hatással voltak mentorok is, többek között Weiner Sennyey Tibor, aki a kortárs magyar irodalom meghatározó alakjai. Weiner Sennyey Tibor például már 2010-ben egy szép esszét írt a művészetemről az Irodalmi Jelen című folyóiratban, a balatonfüredi Kisfaludy Galériában nyílt tárlatomról.
A gimnáziumi éveimet a Várpalotai Képesség- és Tehetségfejlesztő Magániskola képzőművészeti tagozatán töltöttem, ahol Udvardi Erzsébet festőművész hagyatékáról írtam az érettségi vizsgadolgozatomat. Ezek az évek meghatározóak voltak: a tanáraim nemcsak technikai alapokat adtak, hanem a művészet iránti alázatot és kitartást is belém nevelték. Már gyerekként is sokat olvastam, különösen az Ó- és Újszövetséget, ami később meghatározta a festményeim témáit.
KehidaInfo: Milyen volt a gyerekkorod, hogyan jelent meg benne a művészet?
Ferenc: A családom mindig támogatta az alkotói törekvéseimet. Már óvodás koromban is folyamatosan új gondolatok foglalkoztattak, szerettem rajzolni, tervezgetni. Az alkotás iránti vágy végigkísérte a gyermekkoromat, a fejlődés nálam egy belső igény; mindig keresem az új ötleteket, témákat. Az első komolyabb sikereimet országos és nemzetközi alkotópályázatokon értem el, például a Benedek Elek meseillusztrációs versenyen, a Mosolyvarázs Alapítvány pályázatán, vagy a Zalai Művészeti Gyermekfesztiválon.
KehidaInfo: Kik voltak a legnagyobb hatással rád a művészi pályád kezdetén?
Ferenc: A művésztanárok mellett nagy hatással voltak rám a klasszikus mesterek. Giotto kompozíciói, Botticelli színei és eleganciája, valamint Csontváry Kosztka Tivadar merész fantáziája és színvilága mind inspiráltak. A reneszánsz festészet, különösen az itáliai mesterek (Tiziano, Verrocchio, Tintoretto, Leonardo da Vinci, Michelangelo) meghatározóak voltak számomra. Tanulmányútjaim során Pisában, Firenzében, Velencében, Rómában, Nápolyban, Szicíliában és Athénban tanulmányoztam a nagy mesterek műveit, ami új távlatokat nyitott a festészetemben.
Vollein Ferenc. Fotó: Rohonczi Anett
Alkotói folyamat és inspiráció
KehidaInfo: Hogyan születik meg egy-egy festmény ötlete nálad? Milyen folyamat vezet el az alkotásig?
Ferenc: Általában több napig tervezgetek, rajzolgatok, mielőtt nekiállok festeni. Mindig előrajzolom a festményeimet a firenzei iskola tanításaival összhangban. Mindig egy kép megtervezése a nagyobb művészi kihívás, de a megfestése már könnyebb. Soha nem másolok, minden témám eredeti ötletből születik. Közel kétszáz festményt készítettem már, és mindegyikben igyekszem valami újat, eredetit megmutatni. A tervezés, a kompozíció, a rajzolás a legnehezebb része a munkának, a festés már inkább öröm, felszabadulás.
Szakrális és történelmi témák
KehidaInfo: A festményeidben gyakran megjelenik a vallásos, szakrális háttér. Miért döntöttél úgy, hogy ilyen témákat dolgozol fel?
Ferenc: Már 9-10 éves koromban olvastam az Ó- és Újszövetséget, például az Exodust, Ezékiel próféta látomását vagy Jézus életét. Nagyon megszerettem a Bibliát, és ezek a témák természetesen beépültek a festményeimbe. Meg kell említenem azonban a nagymamámat, Teri nénit is, aki a hitoktatói végzettségével már a legkorábban segített eligazodni a szakralitás világában. Ezeket a szakrális jeleneteket mindig balatoni környezetbe helyezem, mert a nagy reneszánsz festők is a saját környezetükbe, általában a toszkán tájban helyezték el a vallásos témákat. Így például Jézus Krisztus megkeresztelését is a balatoni tájban ábrázoltam. Szeretem, ha a bibliai témák magyar környezetben jelennek meg, mert így közelebb érzem magamhoz őket.
KehidaInfo: Miért ilyen fontos számodra a balatoni táj, és hogyan jelenik meg a művészetedben?
Ferenc: A Balaton számomra nemcsak egy táj, hanem szimbólum is. Itt születtem, itt nőttem fel, ez a hazám. A balatoni táj számomra szimbolikus jelentőségű, mindig visszatérek hozzá. A bibliai, szakrális témákat is gyakran balatoni környezetbe helyezem, mert úgy érzem, hogy így tudom igazán kifejezni a magyar identitást, a saját gyökereimet. Például Jézus Krisztus megkeresztelését is balatoni folyóban, a Zalában, balatoni háttérrel festettem meg. A Balaton fényei, a víz tükröződése, az aranyhíd vagy ezüsthíd, a balatoni legendák mind-mind visszatérnek a képeimen. Sőt, a balatoni táj nemcsak háttér, hanem szinte főszereplő is a festményeimen.
A magyar népdalok, balatoni legendák, történetek is inspirálnak, mint például a Széles a Balaton vize keskeny a híd rajta című népdal eredete, a régi cölöpökre épített sóhíd története, amely a fonyódi partot kötötte össze Keszthellyel, illetve Fenékpusztával, ahol is a vámház volt. Ez a bizonyos sóhíd egyszer aztán leégett, amelyet soha nem építettek föl újra. De számos legendát hallottam gyermekkoromban a régi nagy balatoni öregektől, olvastam Eötvös Károly Balatoni utazás című útirajzát és Lipták Gábor Aranyhíd című elbeszélés-kötetét is. Ezek a történetek mind-mind beépülnek a képeimbe, mert a Balaton számomra a magyar lélek, a hazaszeretet, az igazi otthon szimbóluma.
KehidaInfo: A balatoni motívumok mellett milyen más témák jelennek meg a festményeiden?
Ferenc: Nagyon sokszínűek a témáim: balatoni tájak és legendák, bibliai jelenetek, a magyar történelem sorsfordító alakjai, toszkán, dél-itáliai és görög tájak is megjelennek a vásznaimon. 2015-ben jártam tanulmányúton Olaszországban, Firenzében, Luccában, Velencében, Rómában, ami nagy hatással volt rám. Ott tanulmányoztam a reneszánsz mesterek műveit, például Botticelli „Vénusz születése” és a „Tavasz allegóriája” című festményeit. Ezek a tanulmányutak nagyon sokat tettek hozzá a művészetemhez. A magyar történelem, a balatoni legendák, a mediterrán tájak, mind-mind témákat és ötleteket adnak számomra. De a balatoni táj mindig visszatérő motívum, mert ez az én világom, a magyarságom, a gyökereim.
KehidaInfo: Mesélj a festői technikádról, színelméletedről! Hogyan dolgozol?
Ferenc: A színek szerintem a festészet talán legfontosabb elemei közé tartoznak. Már negyedik osztályos korom óta olajfestékkel dolgozom, míg a kortársaim csak a középiskolában, általában annak is a 12. osztályában találkoznak először ezzel a technikával. A színeket soha nem keverem egymással, csak ha nagyon muszáj. Szeretem a tiszta, világos színeket, ezek adják a képeim derűjét. A fehér színt alapszínként használom, azt keverem a többi színhez különféle arányokban és mennyiségben. Általában 30-40 alapszínt használok, ezeket soha nem keverem egymással, csak a fehérrel. Így több száz tiszta színárnyalatot tudok létrehozni.
Ezáltal sokkal tisztább, élénkebb hatást érek el, mint a hagyományos színelméleteket alkalmazó festők. Már 10-11 éves koromban rájöttem arra, hogy a vízfesték kevésnek bizonyul ahhoz, hogy kifejezzem azt, amit szeretnék, ezért váltottam olajfestékre. Az olajfesték mélységet, árnyalatokat ad, és lehetővé teszi, hogy a fények, a balatoni táj ragyogása igazán érvényesüljön a képeimen. A színek nálam nemcsak esztétikai, hanem lelki jelentőséggel is bírnak: a világos, tiszta színek derűt, nyugalmat, reményt sugároznak, a sötétebb színek már a szomorúságot, a közelgő tragédiát fejezik ki. Sokan mondják, hogy a képeim szinte színterápiaként hatnak, jobb kedvre derítik az embereket. Megjegyzem, Magyarországon több pszichiátriai rendelőben alkalmazzák is őket színterápiára a betegek gyógyítása érdekében.
Mediterrán tájak, külföldi hatások
KehidaInfo: A mediterrán táj is megjelenik a művészetedben. Mi vonz ebben?
Ferenc: A mediterrán táj szépségei, a fények, a színek és a tenger rám nagy hatással voltak; két sorozatot is készítettem ebben a témakörben: Toszkán táj magyar ecsettel és az Amalfi-parti gyöngyszemek címűeket. A mediterrán témájú festményeim felkeltették az olasz művészettörténészek és szakemberek érdeklődését is. Ennek keretében a világhírű Amalfi-part egyik csodálatos településén például 2026 tavaszának végén már szervezik a helyi művészeti csoportok a kiállításomat, ami nagy megtiszteltetés számomra, hiszen – tudomásom szerint – magyar festőművésznek az Amalfi-parton még soha nem volt kiállítása. A mediterrán táj, a toszkán dombok, az olasz városok mind-mind új színeket, új fényeket hoznak a művészetembe, de a balatoni tájhoz mindig visszatérek, mert az az igazi otthonom.
Szakmai világ, irányzatok
KehidaInfo: A művészvilágban gyakran vannak ellentétek, féltékenységek. Te hogyan látod ezt?
Ferenc: Sajnos a művészvilágban is kialakulnak ellentétek, irányzatok és a korosztályok közötti viták. Leszögezném, a naiv művészi létemből következően nekem semmi közöm nincs a hivatalos magyar művészeti intézményrendszerekhez és a különféle, úgynevezett szakmai érdekvédelmi szervezetekhez sem, nem kérek belőlük. Azokban 70-80-90 éves veteránok osztják a fiatalabb generációknak az észt, önmaguknak pedig a támogatásokat és a felterjesztéseik alapján a különféle állami elismeréseket. A piac gyorsaságot, a művészet pedig elmélyülést igényel, ezt a kettőt gyakran összhangba kell hozni.
2024. évi Balaton-díjasok. Vollein Ferenc festőművész, Bartos Erika meseíró és dr. Simon Attila, a Herendi Porcelán Manufaktúra Kft. vezérigazgatója
Azonban tapasztalataim szerint a magán-műkincspiac a legszigorúbb értékmérő, a selejtet, a giccset, a posztmodernkedő átveréseket hamar kiszűri. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 26 éves koromra már rendkívüli dolgokat értem el a képzőművészetben: 68 önálló kiállításom volt eddig, 4 képzőművészeti kiadvánnyal rendelkezem, négyszer nyertem el a Nemzet Fiatal Tehetségeiért ösztöndíjat és a Nemzet Fiatal Tehetsége címet, 150 festményem található magán-és közgyűjteményekben, 24 éves koromban már Balaton-díjat nyertem, és 2016-ban fogadott a Szentatya, I. Ferenc pápa a Szent Márton-év alkalmával.
A magyar naiv festészetet sajnos a hivatalos képzőművészeti irányzatok és intézményrendszerek nem becsülik meg eléggé – a túllihegett népi naiv irányzat kivételével. Magyarországon egészében véve sajnos nincs még méltó helyén a naiv művészet, pedig nagyon sok irányzat létezik, és a naiv festészet rendkívüli értékeket hordoz. Külföldön, például más közép-kelet-európai országokban, vagy Olaszországban, Franciaországban és Dél-Amerikában az őt megillető helyet foglalja el ez az irányzat. A célom az, hogy a művészetemmel örömet, derűt, reményt adjak az embereknek, és megmutassam a balatoni táj, a magyar lélek szépségét.
KehidaInfo: Melyik kiállításodra emlékszel vissza a legszívesebben és hogyan éled meg a közönség reakcióit?
Ferenc: A siófoki kiállításomra emlékszem vissza a legszívesebben, ahol az „Utolsó vacsora” című, balatoni háttérben készült festményemet is bemutattam. Ebben a festményben saját magamat is megfestettem János apostolként, hiszen ő volt a legfiatalabb apostol, Jézus talán legkedvesebb tanítványa. Ez egy nehéz, de nagyon különleges alkotás volt számomra, hiszen 13 karaktert kellett megformálnom különféle szem-kéz-arc formációkban, de figyelnem kellett az emberi érzelmek kifejeződésére is az arcokon és a szemeken keresztül. A kiállításokon szeretem megfigyelni, hogyan reagálnak az emberek a festményeimre. Van, aki elidőzik egy-egy képnél, van, aki csak átsétál előttük, hiszen gondolatokat indítottak el a szemlélőben. A festményeim beszéljenek helyettem, nem szeretem a képeimet értelmezni és magyarázni, inkább hagyom, hogy a képeim önálló életet éljenek. Sokan mondják, hogy a képeim világosak, tiszták, derűt sugároznak, ez számomra az egyik legnagyobb elismerés a tárlataim kiemelt látogatottsága mellett.
A művész, kezében kiadványai egy részével. A fotót Vollein Ferenc és édesapja bocsájtotta rendelkezésünkre.
Rejtett motívumok, titkok
KehidaInfo: Van olyan festményed, ami különösen közel áll a szívedhez?
Ferenc: Két festményem is van, amelyek nagyon közel állnak hozzám: az „Utolsó vacsora” és az „Önarckép a kedves állataimmal” című. Az utóbbiban a kedvenc állataim, az örvösgalamb, a kanadai fehér juhászkutyám és a Mirci macskám is megjelennek. Ezek a képek különösen fontosak számomra. De minden festményemhez kötődöm valamilyen módon, mindegyik egy-egy korszakot, érzést, gondolatot jelenít meg az életemből. Amikor műgyűjtők megvásárolják egy-egy alkotásomat, mindig nehéz az elszakadás tőlük, de édesapám elmagyarázta, hogy minden vásárlás egy művészi elismerés is egyúttal.
KehidaInfo: És van olyan is, amiben valamit elrejtettél, amit csak kevesen vesznek észre?
Ferenc: Igen, előfordul, hogy elrejtek apró részleteket, motívumokat a képeimen, szeretem, ha a nézők felfedeznek valami újat, valami titkot a képeimen, de ezekről csak ritkán beszélek. Például a „Jó pásztor” című festményemben elrejtettem karikákat, vagy a „Búcsú a gyermekkorból” című festményemen is vannak rejtett motívumok, megjelennek ördögök képében az általam szívből utált tanáraim, akik bizony tehettek róla, hogy odakerüljenek, ahová kerültek. Szeretem, ha a nézők felfedeznek valami újat, valami titkot a képeimen.
KehidaInfo: Beszélnél erről az utolsó mondatodról kicsit bővebben?
Ferenc: Egyértelműen nem! Nem szeretnék már ezzel foglalkozni, nem akarok régi sebeket felszakítani. Az elért eredményeim, a művészetem elég bizonyítékot adnak ahhoz, hogy azokat az éveket számomra jogos bírálattal illessem. Az élet, a kemény, áldozatos és sokszor fanatikus munka meghozta az eredményeket. Beszéljenek helyettem a festményeim és a festőművészetben, a világban kivívott helyem!
Ferenc Pápával való találkozás
KehidaInfo: Milyen volt a találkozás Ferenc Pápával? Hogyan zajlott? Mit jelentett ez számodra?
Ferenc: 2016 októberében a Szent Márton év alkalmából lehetőségem nyílt személyesen találkozni I. Ferenc pápával a Vatikánban. A Szent Péter téren, egy általános audiencián, több tízezer ember előtt adhattam át neki a „Szent Márton megkereszteli édesanyját” című festményemet, valamint a Tündérország című albumomat. A Szentatya örömmel fogadta az ajándékot, megáldott engem, és a festmény bekerült a Vatikáni Múzeum és Képtár pápai magángyűjteményébe. Ez óriási megtiszteltetés volt számomra, hiszen én vagyok az első magyar kortárs festő, akinek alkotása ott helyet kapott. A találkozás nemcsak szakmai, hanem lelki értelemben is meghatározó élmény volt, hiszen a szakrális témák mindig is közel álltak hozzám. Az eseményhez több hazai egyházi személyiség támogatása is kellett, például dr. Márfi Gyula veszprémi érsek, dr. Veres András győri püspök, dr. Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora és a Szentszék Magyarországi Nagykövetsége is segítettek ebben.
A fotót Vollein Ferenc és édesapja bocsájtotta rendelkezésünkre
Személyes üzenet, jövő, tanácsok
KehidaInfo: Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Tervezel új irányzatokat, témákat?
Ferenc: Mindig vannak új terveim, de a balatoni tájhoz, a magyarságomhoz ragaszkodom. Ez az én világom, és nem tervezek eltérni tőle. Persze mindig keresem az új témákat, az új motívumokat. Pillanatnyilag az idei, decemberi kehidakustányi, 70. jubileumi önálló tárlatom és a jövő évi dél-olaszországi kiállításom foglalkoztat leginkább, de szeretnék egy szép festménnyel emléket állítani a Don-kanyarban elesett magyar hősöknek is – Magyar Golgota címmel.
KehidaInfo: Mit tartasz a legfontosabb üzenetnek, amit a művészeteddel közvetíteni szeretnél?
Ferenc: Hiszem, hogy a művészetnek ereje van. Képes felemelni, vigasztalni, örömet adni. A festményeimben mindig ott van a fény, a remény, a tisztaság. Szeretném, ha a nézők lelkét megszólítanák a képeim, ha egy pillanatra megállnának, elgondolkodnának, vagy egyszerűen csak jobb kedvre derülnének. A magyar táj, a balatoni motívumok, a bibliai és történelmi témák, mind-mind azt a belső világot tükrözik, amelyben hiszek: a szépség, a hit, a derű és az emberi kapcsolatok fontossága számomra mindig meghatározó erejű tényező a művészetemben.
KehidaInfo: Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik most indulnak el a művészi pályán?
Ferenc: 26 évesen nehéz tanácsot adni a pályakezdő ifjú művészeknek, hiszen még én is nagyon fiatal vagyok, igaz, nagyon korán, 16 éve indult el a művészi pályafutásom. Azonban azt tanácsolnám nekik, legyenek kitartóak, alázatosak, és ne féljenek a saját útjukat járni. A technikai alapok elsajátítása nagyon fontos, de legalább ilyen lényeges az önálló gondolkodás, az eredetiség. Merjenek álmodni, kísérletezni, és ne veszítsék el a lelkesedésüket akkor sem, ha nehézségekkel találkoznak. Tanulják meg megkülönböztetni a jóindulatú művészi útbaigazításokat a rosszindulatú, lesajnáló kritikáktól. Hiszen a művészet nem verseny, hanem egy nagy belső utazás – minden alkotás egy lépés önmagunk, az emberi lélek és a külvilág, a befogadók felé.
KehidaInfo: Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit jelent számodra a festészet, akkor ezt hogyan fogalmaznád meg?
Ferenc: A festészet számomra szabadság, önkifejezés és öröm. Egy lehetőség, hogy megmutassam a világnak mindazt, amit szavakkal nem lehet elmondani. A fényt, a reményt, a szépséget, és mindazt, ami igazán emberi.
Az interjút Szabó Árpád, a portrékat Rohonczi Anett készítette.
Köszönjük Vollein Ferencnek és édesapjának, hogy lapunk rendelkezésére álltak, és Ferenc vállalta az interjút!
Vollein Ferenccel hamarosan újból találkozunk a 70. jubileumi kiállításán Kehidakustányban 2025. december 4-én, 17 órakor,- a Deák Kúriában.
