Illatos kert
Szolgád vagyok. Nem! - inkább a rabod.
Nyüszítő kutyád, ha azt akarod.
Vadul tomboló szilaj mén,
horkanó, bömbölő zuhatag
amely átbukik a szikla peremén.
Igen! - a rabod, a rabszolgád vagyok.
Kérned sem kell és én mindent neked adok,
helyetted halok meg a világvégén
leszek áldozat, s ha kell hallgatag,
taps és zene, a szerelmünk koncertjén.
Te csoda, te földi tünemény, Nőm!
Istennőm! - tiszta hajnali harmat a mezőn,
illatos ibolya, bódító vadrózsa.
Tested minden zeg - zugát szeretem
Ne kínozz, add magad, add magad oda!
Szeretem a szemed sós kristálykönnyét
ragyogó fogad, az illatos szád nedűjét,
tested rózsakertjét, benne az örömkutat.
Nyisd ki hát a vágyak kapuját
Ekém, s szám, hadd találjon rád.
Nőm!
A szolgád vagyok. Nem! - inkább örökre a rabod.
Kérlek,…esedezve kérlek,
tárd ki gyöngyöző rózsád, tárd ki hát!
Kinevetem érte a halált,
csak hadd ízleljem, hadd érezzem mámorító illatát!
