2025. július 13-án vasárnap délután különleges eseményre gyűltek össze barátok, rokonok és művészetkedvelők a gombosszegi Faluházban. Megható és izgalmas pillanat volt ez Rohonczi Anett számára, hiszen életében először nyílt önálló fotókiállítása – „Közelről” címmel.
Az első önálló tárlat megnyitója – fotós közelről
A IX. Göcseji Dombérozó gazdag vasárnapi programja a Faluház udvarán tartotta Gombosszeg apraját és nagyját, valamint az ide látogató vendégeket. Az árnyas fák alatt jókedvű társaság gyűlt össze, akik baráti beszélgetésekbe merültek vagy éppen a következő programra várakoztak, miközben a helyi finomságokból kóstoltak és szomjukat oltották.
Délután két órára a Faluház kiállítóterme zsúfolásig megtelt ismerősökkel és kíváncsi érdeklődőkkel. A falakon már ott várakoztak a fekete-fehér fotók, hogy értő és ámuló szemek vizslassák őket. Az áhítatot segített megteremteni az a zenés bevezető és összekötő, melyet Borsos Miklós, Borsos Viola és Borsos Veronika családi minikoncertje szolgáltatott. A klasszikus zenei felütés már maga különleges élményt nyújtott, miközben volt idő egy-egy pillantást vetni az egyszerű fekete alapon fehér paszpartuval kiemelt fotókra is.
Borsos Miklós és lányai komolyzenei összeállítása a megnyitón
Seres Péter méltatása – hitelesség és elismerés egy kiállításon
Némethné Görgőy Zsófia, Gombosszeg polgármesterasszonya mutatta be a rendezvény főszereplőit, majd felkérte Seres Pétert, hogy beszéljen a falakra került alkotásokról. A gombosszegi kiállításmegnyitó kapcsán a helyi sajtófotós és fotóriporter röviden vázolta Rohonczi Anett pályakezdését és eddigi fotográfusi munkáját.
Megnyitóbeszédében Seres Péter hangsúlyozta, hogy Anett portréi – bár kezdő művésztől származnak – már olyan érettséget mutatnak, amely első önálló tárlat bemutatására alkalmas. Az alkotó a közösségi pillanatok megörökítéséért külön dicséretet kapott. Az egyéni portrékat felvonultató kiállításon ezt az irányt most csupán egyetlen fotó képviselte. A néptánc élményét megragadó fénykép a kiállítás plakátjaként már ismerős lehet a látogatónak.
A kiállítás plakátja, rajta a jól elkapott néptáncos pillanat
„A fotográfia nem más, mint képteremtés technikai eszközökkel. Igyekezettel, abszolút rendszerezettséggel, hozzáértő útmutatással és elegendő idő ráfordításával kell végezni. A szerénység és az önkritika előbbre visz, mint a saját tehetségbe vetett hit, mivel ez igen ritka.” – az Otto Steinertől származó idézet Anett egyik kedvence és jól mutatja a művészeti ághoz való hozzáállását. (Otto Steiner német fotós, tanár és orvos volt, a II. világháború utáni német fotósok Fotoform mozgalmának megalapítója. – a szerk.)
A tapasztalt fotóriporter kiemelte a portrék lélek-közeliségét; azt a fajta hitelességet és emberközeliséget, amely nemcsak a szakembert, a műértőt, hanem a laikus közönséget is magával ragadja. Idézett Anett művészi bemutatkozásából is, amely összefoglalja a fotózás és a jelen kiállítás legfontosabb momentumait: „Van három – szerintem – gyönyörű gyermekem, s gyakran pillantok rájuk azzal a tekintettel, amellyel valószínűleg minden szülő, azzal a csodálattal és belefeledkezettséggel, ami megállít, elfeledteti velem a rengeteg fontos napi tennivalót, eszembe juttatja, hogy van egy okos kis gép, ami képes ezt a látványt megörökíteni, s onnantól nem létezik más, mint beleengedni magam a sodrásba, ahol már csak az olvasó lány, a fényképezőgép és én létezünk. No, és a fény. Ami mindezt létrehozza. Megvilágítja. És ugyanakkor létrehozza az árnyékokat, hogy jobban lássuk, mi a lényeg. Innentől már játék az egész. Játszunk egymással: a fény és én.” – írta Rohonczi Anett.
Felszabadult pillanatok a megnyitó után – fehér ruhában balról a modell, jobbról pedig fotósa
A neves zalaegerszegi szakember beszélt a közönségnek a fotózás különböző műfajairól, azok sajátosságairól. Megemlítette, hogy az alkotó korábbi fotói között találhatunk a portrék mellett természetfotókat, tájképeket, eseményfotókat és csendéleteket is. A művész közvetlen környezete és személyes élettere nagyban meghatározza, hogy milyen események, személyek és tárgyak kerülnek rögzítésre. Árulkodó a képeken, hogy sokszor tűnnek fel lovak, autók, illetve a népművészet, leginkább a néptánc pillanatai.
Seres Péter a Zalaegerszegi Sajtófotó Kiállítás ötletgazdája és főszervezője – akinek neve összeforrt a régió dokumentarista fényképészetével. A kiállító érdemei között említette, hogy már a szakma is felismerte különleges látásmódját és elismerte technikai tudását, hiszen pályamunkáival több kiállításon is szerepelt, 2023-ban pedig elnyerte a Sajtófotósok Díját.
Rohonczi Anett és Seres Péter a megnyitón
Portréfotózás – közelről, őszintén
A portréfotózás célja az emberi arc, tekintet, karakter megragadása. Típusai: műtermi, természetes fényű, dokumentarista, karakterportré, környezeti portré. A portréfotózás több mint arcok megörökítése – pillanatnyi igazságkeresés az emberi tekintet mélyén. Egy jól elkapott portré nemcsak külsőt mutat, hanem történetet mesél – múltat, jelenlétet, az idő egy szeletét.
A portré híd a fotós és a modellje között – bizalomból, csendből, figyelemből épül. A „Közelről” kiállítás képei emberi közelséget tükröznek: nem tökéletességet keresnek, hanem valódiságot. Bemutatják azt a bátorságot is, ami az igazi fotóst jellemzi, aki be tud lépni abba a belső térbe, ahol a modellje él és működik, ahol a csodák történnek, ahol a megismételhetetlen pillanatot el lehet érni. Mert egy portré akkor él, ha nézőként úgy érezzük – valaki visszanéz ránk vagy mi is részesei lehetünk az ábrázolt eseménynek, a varázslatnak.
A fotósokat és fotóművészeket többféleképpen lehet kategorizálni, attól függően, hogy mit, hogyan és miért fotóznak. Rohonczi Anett portréfotóit a kiállítás és eddigi munkái alapján az alábbi fotóművészeti műfaji kategóriákba lehet besorolni:
🎭 1. Portréfotózás (műfaji alapkategória)
Ez a kiállítás fő műfaja, amelyben Anett az emberi arcokon keresztül személyiséget, érzelmeket és történeteket közvetít. Képei túlmutatnak a külső jegyeken – belső világokat tárnak fel.
🎨 2. Fine Art / Művészeti portré
Anett képei nem csupán dokumentálnak, hanem vizuális üzenetet hordoznak. A kompozíció, fényhasználat, tekintet és térkapcsolatok egy esztétikai koncepciót tükröznek. Nem megrendelt fotókról van szó, hanem önálló alkotásokról…
🧭 3. Pszichológiai érzékenységű portré / Környezeti portré
A portrék mögött gyakran megsejlik egy élettörténet, belső vívódás vagy személyiségvonás. A modell és a környezet kapcsolata árulkodik a háttérről – a néző érzelmileg is bevonódik.
📷 4. Intim dokumentarista szemlélet
A “Közelről” cím is arra utal, hogy Anett nem távolságtartó megfigyelő, hanem érzékeny, empatikus közvetítő. Egyes portréi az emberi kapcsolatok és az identitás kérdéseit boncolgatják.
🧪 5. Kortárs alkotói fotó / egyéni látásmód
A képek nem sablonosak, hanem egyéni stílust képviselnek. Képei gyakran reflektálnak a jelen társadalmi vagy érzelmi állapotaira, nem a klasszikus szépségideálokat követik, hanem az embert “egészében” ábrázolják.
Rohonczi Anett munkássága a portréfotó műfaján belül a kortárs művészi portréfotó és a pszichológiailag érzékeny, dokumentarista szemlélet metszéspontjában helyezkedik el. Egyedi hangja és empatikus látásmódja olyan képeket eredményez, melyek egyszerre intimek, gondolatébresztők és vizuálisan igényesek.
A kiállításmegnyitó közönsége
A megnyitó után lehetőségünk nyílt megkérdezni az alkotót, aki mosolyogva és szerényen, de látható büszkeséggel mesélt a képekről, az indulásról és az érzéseiről. (A beszélgetés során nem merült fel, de az alkotónak már volt korábbi kapcsolata a most zajló programsorozattal, hiszen 2023-ban Barátság c. képe harmadik lett a legjobb kincskeresők között, vagyis a VII. Göcseji Dombérozó irodalmi- és fotópályázaton.)
KehidaInfo: – Hogyan indult a kapcsolatod a fotózással? Volt egy meghatározó pillanat vagy élmény, amikor először érezted, hogy ez több lesz puszta hobbinál?
R. A.: – A fotózást gyerekkoromban kezdtem filmes géppel és tulajdonképpen végigkísérte az életemet, de kiemelten hangsúlyos szerepet nem kapott. Három éve viszont – egy élethelyzet miatt – eldöntöttem, hogy végre azzal foglalkozom, ami lelkesít, amiben kifejezhetem önmagamat, és a fényképezés világa a maga egyszerre magányos, egyszerre expresszív formájával erre kitűnő lehetőséget biztosított. Mivel elég hamar kiderült, hogy a tudásom e téren meglehetősen hiányos, intenzív önfejlesztésbe kezdtem, ami egy soha véget nem érő folyamat, de egyúttal el is kezdett kihúzni a hobbista kategóriából. …pár éve egy minőségi változásra szántam el magam: megtanulni igazán jól fényképezni – úgy, hogy a képek megállítsák a nézőjét, elgyönyörködtessék vagy elgondolkodtassák.
KehidaInfo: – Anett, mit jelent számodra ez a kiállítás? Miért épp Gombosszegen állítottad ki először a képeidet?
R. A.: – … egy nagyon jó érzést hozott: lehetőséget adtam magamnak arra, hogy valamiben magas szintre juthassak. Ahogy haladtam ezen az úton, időnként átsuhant bennem a gondolat, hogy milyen beteljesítő érzés lenne, ha egyszer kiállítanák a fényképeimet. Így hát, mikor kaptam egy üzenetet, hogy mit szólnék ahhoz, ha a Göcseji Dombérozó keretében, a gombosszegi faluház falaira kerülnének a képeim, repestem a boldogságtól. Némethné Görgőy Zsófia, Gombosszeg polgármesterasszonya, volt az üzenetküldő, kedves ismerősöm, több szálon is, elsősorban a néptánc révén. Szereti a fényképeimet, így ez a kiállítás a mi közös álmunk megvalósulása.
Balról jobbra a megnyitó főszereplői: Némethné Görgőy Zsófia, Rohonczi Anett és Seres Péter
KehidaInfo: – Kik szerepelnek a portrékon? Milyen történetek vannak mögöttük?
R. A.: – A kiállított képek többségén a gyermekeim – Hunor, Enéh és Magor – láthatók, közülük is elsősorban a leányom. Ezt a fent említett önfejlesztő utat ugyanis nem igazán tudtam volna nélkülük járni. Ők voltak a gyakorlópályám, fényképeztem őket mindenféle helyzetekben. Lovaglás, tánc, játék, olvasás közben… Ezek egyre koncentráltabb, a tanultak alapján egyre átgondoltabb fényképek lettek, de még mindig érződött bennük egyfajta dokumentarista jelleg. Szerettem volna ebből kilépni és igazán letisztult, sallangmentes, lényegláttató képeket adni a világnak. Bátorság kellett ehhez, mert át kellett mernem rendezni a környezetet, meg kellett határoznom dolgokat, a stílust: ruházatot, helyszínt, színeket, napszakot, kiegészítőket. A modellekkel szinte felfoghatatlan szerencsém volt és van: szépek és természetes a viselkedésük a fényképezőgép előtt. Nem kellett őket instruálnom – vagy nem is tudom, lehet, hogy mindig érezték, hogy mit szeretnék.
KehidaInfo: – Az első önálló kiállításod hatalmas mérföldkő – melyik fotód vagy sorozatod áll hozzád most a legközelebb és miért?
R. A.: – Pár hónapja kaptunk egy hatalmas babzsákot, amit ledobtuk a nappaliban a földre, s két napig szenzáció volt a gyerekek körében. Azon játszottak, aludtak, olvastak. Amikor megláttam Enéht összekucorodva könyvet olvasni a babzsákba süppedve, a nappali ablakain rávetülő fényekben, nem volt kérdés, hogy ezt a látványt valahogy megpróbáljam megörökíteni. Széttoltam a zavaró bútordarabokat, körbejártam, fölé álltam, szinte aláfeküdtem a babzsák-Enéh kettősnek, és figyeltem a fény és árnyék alkotását – mert valójában a fény a főművész, én csak meglátom, hogy mit alkotott. Amikor a képek aztán a számítógépre kerültek és elkezdtem az első képet finomítani, az ilyenkor szokásos izgatottság még intenzívebb lett bennem, mert valami olyan erő és fókuszáltság áradt belőle, amin magam is meglepődtem. A többi képből is előhívtam ezeket a minőségeket, és így egy olyan egységes, mély üzenetet hordozó „anyag” született, aminek az erejét éreztem, de csak akkor értettem meg, hogy miről is szól, amikor pár helyen közzétettem, és elkezdtek érkezni rá a reakciók és hozzászólások. A téma egyszerű és hétköznapi: valaki olvas. Mégis mélyen érintette a képek nézőit. Ritkán látunk fényképet olvasó emberről. Még ritkábban a könyvébe merülő emberről. Még ritkábban a könyv lapjait lefogó ujjairól. A könyvbe költözött tekintetéről.
KehidaInfo: – Mit jelent számodra a portréfotózás? Mi az, amit leginkább keresel vagy szeretnél megmutatni az emberek arcán keresztül?
R. A.: – Ezek a belefeledkezett, a külvilágról megfeledkezett, átlényegült emberi pillanatok azok, amik foglalkoztatnak és megmutatni érdemesnek látok.
KehidaInfo: – Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a munkáidról, és volt-e olyan visszajelzés, amely különösen megérintett vagy megerősített az utadon?
R. A.: – … akkor hittem csak el igazán, amikor a 2023-as év Sajtófotó Kiállításának fotópályázatára beküldött képeim közül több is kiállításra került és elnyerték a Sajtófotósok Díját. A következő évben újra a kiállított fotók közé került pár alkotásom. Ezeken túl közösségi felületeken jelen lévő fotóművészeti oldalakra beküldött fényképeim rendszeresen elismerésben részesülnek.
KehidaInfo: – Hogy látod, hova vezet ez az út? Merre szeretnél továbbhaladni a fotóművészetben? Vannak olyan témák, közösségek, projektek vagy technikák, amelyeket a közeljövőben szeretnél felfedezni?
R. A.: – Bár szívesen fényképezek szép tájakat, kedves állatokat, fűben szerényen megbúvó virágokat, akár autókat, épületeket is, akkor érzem igazán megszólítva magam, amikor embereket van lehetőségem megmutatni önmaguk és mások számára. Hogy pontosan hova vezet ez az út, nem tudom, de a visszajelzések alapján felismerhetők a képeim, vannak már kialakult stílusjegyeim, sőt, hasonlítottak is már ismert fotóművészekhez. Ez azért is nagyon megtisztelő, mert lebilincselődve olvasom a fotótörténeti és a fotóművészekről szóló könyveket, albumokat, s ezek újabb és újabb inspirációul szolgálnak.
KehidaInfo: – Mit üzensz azoknak, akik még csak most hallanak rólad? Miért jöjjenek el megnézni a fotóidat?
R. A.: – Öröm és megtiszteltetés, ha valaki – akár ismerősként, akár ismeretlenül – felkeresi és megtekinti a kiállított fotóimat. Remélem, nem fognak csalódni, jelenlegi tudásom és látásmódom legjellemzőbb darabjait gyűjtöttük ott egybe. Arcokat, pillantásokat, érzéseket, amelyek őszinte felvállalása és bemutatása jelentőségteljes a mai elszépített, elretusált, elábrándosított világunkban.
A riport végén az alkotó megosztotta kedvenc idézetét is: „Egy igazi, nagy képnek azt kell kifejeznie, amit az ember mélyen, legbelül érez arról, amit le akar fényképezni, hogy e módon igazán kifejezhesse azt, amit az életről érez.” – mondta Ansel Adams. (Ansel Easton Adams 20. századi amerikai tájfotós és környezetvédő volt, aki az amerikai nyugatról készített fekete-fehér képeiről ismert. – a szerk.)
Rohonczi Anett képein a szépség nem csupán esztétika – hanem tapintható jelenlét, érzés, emberi hang – amely valóban összhangban van a faluházi kiállítás címével: „Közelről”.
Szívből ajánljuk minden téma vagy műfaj iránt érdeklődőnek, hogy jöjjenek el és nézzék meg a fotókat önök is közelről…
A kiállítás nyitvatartása:
📅 2025. július 15–20.
🕗 Naponta: 8:00–12:00 és 13:00–16:00 között
📍 Gombosszeg Faluház, Petőfi utca 11.
🎟️ A belépés díjtalan.
A kiállítás a Göcseji Dombérozó programsorozat részeként jött létre, de a képek a rendezvény után is megtekinthetők lesznek.
-gj-
