Fehérnép: hímzésben élő hagyomány és női történetek

A Fehérnép nem csupán egy márka, hanem egy szemlélet, amely a hagyományos magyar hímzés, a női ruhakészítés és a családi értékek újraélesztését tűzte célul. A gondosan kiválasztott ruhadarabok és pontosan megtervezett, megrajzolt motívumok mögött generációkon átívelő tudás, tartás és különleges történetek rejlenek. Olyan nők történetei, akik az öltözékek összeállításában találnak harmóniát, azonosságtudatot és kapcsolatot múlt és jelen között.

A Fehérnép(ek) – Mónika és Laura

Október közepén Gombosszegen jártunk, az egyutcás kis faluban, amely Zalaegerszegtől 20 kilométerre fekszik, a Cserta folyó közelében. A mindössze 60 fő körüli település sokszínű lakosságából most az egyik legnagyobb család női tagjait látogattuk meg. Két éve költözött a községbe családjaikkal Győrfalvai Mónika és Győrfalvai-Györkös Laura, akik nemcsak otthont teremtettek itt, hanem egy kis műhelyt is kialakítottak.

Úgy indultunk, mint bárki más: plecsni a pólóra

Vállalkozásuk viszont hamarosan nagykorúvá válik, hiszen immár 17 éve indult, melynek kalandos útjáról Mónika kezdett el mesélni.
– Valójában sosem volt hobbi… Volt egy csomó gyerekem és megőrültem attól, hogy nemcsak a boltban, de a turkálóban sem lehetett olyan ruhát venni, amin ne valami angol vagy valami blődli felirat lett volna és én ettől falra tudtam volna mászni. Egy kicsit elfogult vagyok a magyar nyelvvel, meg a magyar kultúrával kapcsolatban és nem akartam olyanba öltöztetni a gyerekeket. Ráadásul egyedül voltam ezzel a sok gyerekkel, úgyhogy valamiből el is kellett őket tartani és akkor ez a kettő így összeért és így lettek kitalálva a magyar feliratos babaruhák.
Előző lakhelyükön, Csácsban alakították ki az első műhelyt és kezdték meg kidolgozni a vállalkozás ötletét.
– Tehát nem hímzéssel indultunk csak simán azzal, hogy magyar nyelvű üzenetek voltak a babaruhákon. Annak idején mindenféle, de akár mókás szöveget is kitaláltunk, az volt a lényege, hogy magyarul volt. A kombidresszekkel indultunk eredetileg; körülbelül egy évig is csak a magyar feliratos gyerekruhák voltak – folytatta Győrfalvai Mónika. – Eredeti Magyar Betyár volt a neve, amit Gácsi Dóri talált ki, de nekünk adta a megnevezést – ez jogvédelmet is kapott a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában. Azt gondoltuk ki, hogy ne csak fiúknak való legyen, hanem legyen „semleges” is, hogyha nem tudják a szülők vagy a rokonok a születendő baba nemét. Ebből lett aztán az Eredeti Magyar Csemete.

Eredeti Magyar Betyár – Eredeti Magyar Csemete, saját szabásminta alapján készült body. Fotó: fehernep.hu

– De mi legyen a neve a lányoknak szóló ruhadaraboknak? A legnagyobb fiam mondta, hogy hát anyu, Fehérnép, mi más és akkor így született a Fehérnép márkanév. Nem is tudom, hogyan került képbe a hímzés… Talán a magyarságunkból fakadóan, vagy, ha már a feliratok magyarok, akkor valahogy díszítsük is a ruháinkat. Emlékszem, valami nagyon szép hímzésmintát kaptunk valahonnan és az is először csak rá lett festve a ruhákra, először csak pólókra.

Egy öltésnyi fény – így kezdődik minden minta a Fehérnép műhelyében. Fotó: Rohonczi Anett

– Valahogy igényesebb az, hogyha hímezve van, viszont azt is tudtuk, – mivel mind a ketten tudtunk hímezni, hogy azt soha senki nem fogja megfizetni, ha mi kézzel fogjuk öltögetni ezeket a ruhadarabokat, és akkor így született meg a gépi hímzés ötlete. A következő lépés az volt: mi lenne, hogyha nem készen vásárolt póló lenne? Jó, akkor megvarrjuk magunk, de akkor már ne csak a póló, akkor legyen szoknya – ez így egymás után jött magától…

Mert mi nagyon jól tudunk együtt dolgozni

– Könnyen találunk ki dolgokat – folytatta a történetüket Mónika – igazából tízszer annyi ötletünk van, mint amit megvalósítani bírunk. Laura már a kezdetektől beszállt mellém, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy én egyedül csináltam, mert mindig is együtt csináltuk. Ez egy ilyen közös családi dolog…
– A fiúk is adták hozzá az ötletet – kapcsolódott be a beszélgetésbe Győrfalvai-Györkös Laura, aki képzett ruhaipari technikus.

Győrfalvai-Györkös Laura a gombosszegi családi házban. Fotó: Rohonczi Anett

A családi és a munkakapcsolatok összefonódását jól példázza a műhelyekben való szerepvállalás.
– 8 évig készítettem nyílvesszőket, gyakorlatilag én vittem a műhelyt, aztán mivel babázni szerettem volna, ebből végleg kiszálltam – meséli a fiatal anyuka. Addig is dolgoztam valamennyire a ruhás műhelyben, de aztán teljesen átnyergeltem ide.
– Tanácsot addig is kaptam tőle, mert neki végül is az a szakmája… A nyílvessző műhely viszont sokáig az ő vállán nyugodott; szerintem ő volt az egyetlen női nyílvessző-készítő az országban – veszi át a szót ismét Mónika. A férjem sok évig hagyományőrző íjász volt, 1999-ben készítette az első jurtáját – ő volt az, aki, először csinált eladásra is jurtákat Magyarországon. Magának készítette először és azután másoknak. Amikor végleg a jurtakészítést választotta, akkor Laura maradt a nyílvessző műhelyben. Sokáig hagyományőrző vásárokban árusítottuk a ruhákat, a nyílvesszőket és a jurtákat is.

Feladatmegosztás, közös iránykijelölés – a dinamika változik, a tevékenységek változnak, de ez biztosítja a családi vállalkozás állandóságát és erejét. A kölcsönös tisztelet, a bizalom, a másik teljes elfogadása az alapja anyós és meny sikeres és harmonikus, hosszútávú együttműködésének.
– A munkán keresztül ismertük meg azt, hogyan működnek a nők és hogy nagyon kevés olyan nő van, akiben van nyugalom és bölcsesség és belátás – osztja meg a tapasztalataikat Mónika.
– Aki csak szalagmunkát képes végezni, az nem varrónő, az csak betanított munkás – hangzik el a szigorú kritika. – Attól jó egy varrónő, hogy ismeri a gépeket, az anyagösszetételt, tud önállóan dolgozni és tud veled együtt gondolkodni. Tehát megmondjuk, hogy mit akarunk, meg le is modellezzük neki, meg szabásmintát is viszünk neki. Elvárásunk, hogy önállóan tudjon dolgozni, mi pedig vele mellérendelő viszonyban, vállvetve tudjunk alkotni.

Magyar népi motívumokkal hímzett ruhák a Fehérnép jurta-kiállítóterében. Fotó: Rohonczi Anett

– Ez egy olyan szép szakma: kell hozzá elhivatottság; ugyanúgy, mint egy festőnek, egy fotósnak, egy írónak fel kell építeni… Az a baj, hogy a többség alkalmazotti létben gondolkodik, és így nem is találja meg a szépségét a munkájának. Ezt csak úgy lehet csinálni, hogyha ő is beleviszi a saját kreativitását, na, de itt van a buktató, hogy nincs kreativitás… Nekünk az is fontos, hogy amikor eladunk egy ruhát, hogy mit kap ezáltal a vevő, mert nem mindegy, hogy ezek a hímzések, ezek a régi szimbólumok, amiket ráteszünk – milyen energiát ad bele az, aki készítette.

Igazából minden tájegységet szeretünk

Az első motívum egy somogyi szűrhímzés volt, amit ruhán alkalmaztak – először még átdolgozás nélkül, csupán foltszerűen. A hímzésmintákat folyamatosan ismerték meg, bár korábban mindketten rendelkeztek a hímzés elméleti és gyakorlati alapjaival. Mónika gyerekkorában sokat hímzett, ahogy az édesanyja is, az általános iskolában pedig a gyakorlati foglalkozásokon akkor még szintén hímeztek és varrtak a lányok.
– Elkezdtük gyűjtögetni szépen lassan, – mint a tipikus mai ember – először csak az internetről, aztán elkezdtük gyűjteni a könyveket; most már, iszonyú mennyiségű könyvünk van. Szerintem nincs is olyan könyv Magyarországon, ami valaha megjelent és ami nekünk ne lenne meg… Úgy sejtem, hogy több tízezer hímzésmintát őrzünk és vannak több mint 100-120 éves kiadványaink is.
– Például egy nagyon érdekes kincs is hamar a birtokunkba került: Daróczi Jánosné püspökladányi hímző asszonynak a teljes hagyatéka, amit, mivel nem volt olyan örököse, akire ráhagyhatta volna, megvásároltunk.
– Úgyhogy most már azonnal – kb. 90 %-ban – felismerjük a motívumokat. De ez hosszú évek folyamata volt, hogy ránézel egy hímzésmintára és tudod, hogy melyik tájegység, hogyan alakult ki, miként használták. És persze még most is tudunk tévedni… Ez egy végtelen kaland, amit ugye sohasem lehet megunni.

Virágba borult textíliák– a Fehérnép mintái többféle színváltozatban. Fotó: Rohonczi Anett

Igényesen kialakított és szakmai anyagokkal, személyes történetekkel gazdagon illusztrált honlapjukon sorolják fel legkedvesebb igéiket : a zalai fehérhímzést, a csángó motívumokat, a hetési mintakincset, a kalotaszegi mintákat.
– Mindig az a legkedvesebb, amivel éppen foglalkozunk, nekem például eleinte a kalotaszegi volt, amibe úgy beleszerettem, aminek egyik motívuma lett a logónk, a ruháink címkéje is.

Kalotaszegi motívum – a Fehérnép márka logója

– Aztán jött a csángó, azután meg a rábaközi, meg a nyugat-dunántúli, aztán a keresztszemes… – sorolja Mónika.
– A vásárhelyit szeretem, talán még a sárközit – egészíti ki Laura.

Nekünk az a fontos, hogy ezt a hétköznapokban is hordják az emberek

– Az erdélyieket azokat mindketten nagyon szeretjük – foglalja össze a hímzésmintákat Mónika. – Hogyha megnézitek a ruháinkat, mi utcai viseletet készítünk, nem ilyen ünnepit, tehát mi nekünk az a fontos, hogy ezt a hétköznapokban is hordják az emberek. Másrészt pedig jobban szeretjük a kicsit letisztultabb dolgokat. Ha ránézel egy mintára, érzed benne a régiséget, a jelen a formákat, a mindent… Tehát igazából minden tájegységet szeretünk – a kalocsait kivéve, ami mintaszerkezetével és színvilágával is távol áll tőlünk.

Zalai Fehérnép szűrhímzéses szalagos blúza – bordó változatban. Fotó: fehernep.hu

– Felfedeztük azt, hogy Zalában mennyi hímzés volt:
– van zalai fehérhímzésünk, aminek szerintem nincsen párja;
– de van szűrhímzésünk is, más néven „szomorú hímzés”, „öregminta” – az valami csodálatos, mert az olyan, hogy a meleg, őszi földszíneivel a bölcsességről tanúskodik, úgyhogy az egyszerűen zseniális, de sajnos nagyon kevés maradt fenn róla;
– aztán van a hetésink, ugye azt ismerik általában mindenhol;
– és van még egy, a letenyei hímzés, amit most tanultunk meg Mecséri Cilitől és amire most készítünk egy teljesen új, virágzó kollekciót, úgyhogy azzal indulunk a jövő évi Hungarikum Pályázaton. Ebben visszatérünk a 70-es évekhez és olyan szabásvonalakhoz nyúlunk, ami hétköznap hordható és a 70-es éveknek a vonalait lehet rajta felfedezni, úgyhogy lesz benne kötött, horgolt, letenyei hímzés és mindenféle virágos motívum…

Szeretnénk hitelesek lenni

A vásárlói és a szakmai visszajelzések igazolják az elképzeléseik helyességét a márkát képviselő ruhadarabokkal és öltözék-kiegészítőkkel kapcsolatban.
– Szeretnénk megmaradni a hagyományok nyomvonalán, tehát arra építkezni és úgy továbbvinni azt, hogy ne fordítsuk el, tehát a jelentés se változzon meg.
– Devecz Zsuzsitól, Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnökétől jött egy visszajelzés, – mert ő rendszeresen hordja a ruháinkat, és nagyon sok helyen, szakmai fórumon megfordul, ahol elmondták neki, – hogy nem tudják, hogy ki csinálta, de hogy teljesen helyén van, és rendben van a motívum, a tervezés, a mintahasználat, az anyag, a színhasználat, minden, hogy ez jól van megcsinálva.

Legnagyobb elismeréseikkel kapcsolatban két történetet említenek:
Nagy megtiszteltetésben részesültek, amikor a svéd királynak unokája született és az ő ruháikat is beválogatták a nagykövetség által ajándékozandó csomagba. Az ország hagyományai szerint ekkor ugyanis a nagykövetségek megajándékozzák a megszületett gyermeket. A magyar protokollfőnök – ismerősi-vásárlói ajánlásra – megkereste őket, bekért fotókat a babaruhákról, majd felterjesztette ezeket a ruhadarabokat. Ez már jó pár évvel ezelőtt történt, de nagyon kedves emlék a számukra.
Szintén nagy élményük volt 2022-ben, hogy az augusztus 20-i állami ünnepségen a nagyszínpadon bemutatták a ruháikat. Ez volt a FOLKTREND! Divatbemutató, melyen a Hungarikum pályázat nyertes öltözékeit láthatta a közönség a Szentháromság téren, melynek aktuális szlogenje pontosan illeszkedik küldetésükhöz: „A hagyomány a régi, a stílus új”.

Ekkor tartják a Mesterségek Ünnepét is, – Magyarország egyik legnagyobb és legpatinásabb népművészeti fesztiválját, melyet hagyományosan Budapesten, a Budai Várnegyedben rendeznek meg minden évben, augusztus 20-a, az államalapítás ünnepe körül, – melynek sokáig állandó résztvevői voltak.

Nem autentikus ruhákat készítünk

– A hagyományokra építünk, de a mai modern kor megváltozott körülményei között dolgozunk. Mindenkinek el szoktuk mondani, hogy nem autentikus ruhákat készítünk, hanem újszerű megközelítéseket alkalmazunk, így lavírozunk a régi meg az új között. Mindig megpróbálunk valami olyan anyagot találni, ami természetes, de mégis lenge és nem szúr és nem bök és ki lehet mosni, mert mondjuk úgy beleizzadnak, hogy tiszta sárga lesz, de utána mégis ki lehet mosni.

Fehér vállpántos nyári ruha matyó hímzéssel. Fotó: Rohonczi Anett

– Hogyha megkeresnek minket akár hagyományőrzők, akár népdalkörök, akár táncosok, lényegében bárki, akkor mindig közösen tervezünk, vagy, ha ránk bízzák, akkor megmutatjuk a tervet és közösen döntünk a végleges kialakítással kapcsolatban. Rengeteg ilyen felkésérünk volt, például csináltunk már táncszínházi darabhoz is ruhákat.
A sikeres együttműködések közül kettőt említenek a közelmúltból:
– Alapvetően nem specializálódunk férfi öltözékekre, mert nálunk sokkal ügyesebbek és szakavatottabbak, jobbak vannak; pár 40 éven felüli kolléga, akik például nem nagyon csinálnak női ruhát. De 12 férfidarabunk mégis van, amit leginkább hagyományőrzők szoktak vásárolni, vagy a mókás feliratos pólók, amiket jellemzően ajándékba visznek belföldre és külföldre, de azt is magyarlakta területre, leginkább magyaroknak.
– Tehát nem tervezünk annyira belenyúlni a férfi nem ruháiba, azt is gondoljuk, hogy nem véletlenül volt régen külön férfi meg női ruhakészítő… Maga már a férfi test is teljesen más, mint a női, tehát azok a lágy vonalak, amikkel mi dolgozunk, azok nem érvényesülnek. Mivel egy férfit testalkat keményebb, másként kell hozzányúlni, úgyhogy csak a családunk férfi tagjainak a hathatós közbelépésére van pár dolog.
Vagy éppen a felkéréseknek köszönhetően… Legutóbb a botfai Őszirózsák Népdalkör tagjai számára készültek fehér férfiingek, melyeket zalai fehérhímzéssel díszítettek. Ugyanazt a mintát elkészítették férfi és női változatban is, többféle alkatra; a nőké húzott volt, a férfiaké pedig inggombos és álló nyakú. Egy fehér színű, nagyon kellemes, gézes anyagot sikerült beszerezni hozzá, melyből nagyon látványos és szép ruha született, melyet a népdalkör tagjai szívesen viseltek a fellépéseken.
A második történet pedig a Zala Megyei Népművészeti Egyesülethez kötődik és a Mesterségek Ünnepe formaruhájának elkészítéséről szól. A ZMNE Népi Design Stúdiója hosszas előkészítő munkálatok és több ötlet átgondolása alapján döntött a végleges változatról. Nagyon gyorsan kellett egy ötlet, ami végül tökéletes kombinációnak bizonyult: a hetési ing hetési mintás szövött övvel.
– Igazából az volt a lényeg, hogy mindenkin jól álljon, ráadásul természetes anyagból legyen… Így született ez a nagyon egyszerű vonalú ruha, amelynek a kellő helyen van a karcsúsítása és nincsen rajta semmi díszítés, viszont egy nagyon szép hetési szőttesminta van rajta, amit Hácskó Zsuzsi népi iparművész megszőtt, Laura pedig megvarrta övnek – eleveníti fel a történetet Mónika.

A hetési ing és az Atilla kovácsing felhasználásával készült női és férfi formaruha Hácskó Imréné hetési szőttes mintájával – a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagjain a 2025. évi Mesterségek Ünnepén. Fotó: ZMNE

A kihívás valójában az volt, hogy a csoport összes tagjára, minden alkatra megfelelő legyen, hiszen a népművészeti egyesületben is vannak idősek és fiatalok, molettek és vékonyak, alacsonyak és magasak…

– Erre annyira jó visszajelzéseket kaptunk, pedig igazából csak a színekkel játszottunk; megcsináltuk pirosban, nyers színben, feketében és mégis, mint formaruha olyan jól vizsgázott a Mesterségek Ünnepén, hogy rendszeresen megállították az egyesület tagjait, hogy hol lehet ilyet venni és hogy ez milyen szép, letisztult.

A mai embernek a letisztultabb egyszerűbb formák jobban esnek – a szemének is a lelkének is

Régen a ruha jelezte a rangot, a vagyont, lényegében mindent, emellett volt idő arra is, hogy dúsan kihímzett, részletgazdag, mozgalmas darabok készüljenek. A 21. század emberének azonban teljesen mások az igényei…
– Amikor meglátták ezt a nagyon egyszerűen stilizált, de mégis rafinált kis ruhácskát, akkor mindenkinek megakadt rajta a szeme – folytatja a formaruha történetét Mónika. – Az járt az emberek fejében, hogy hát így is lehet, ez is lehet népviselet, nem csak az a rettenetesen sok szoknyás, szúrós, mellényes…
– Igen, mi is sokszor léptünk fel néptáncos viseletben, tehát tudom, hogy hányszor kellett magunkra erőszakolni a különböző rétegeket és abban még fél órán keresztül táncolni – egészíti ki saját tapasztalataival Laura.
– A formaruha viszont 35 fokban is nagyon üdítően mutatott: a sima géz anyag nagyon jól bevált, ezért úgy döntöttünk, hogy eladásra is fogjuk majd készíteni. Az utolsó pillanatos felkérés ellenére ez egy nagyon jó emlék meg egy jó együttműködés volt.

A szakmai kihívás: a női testet annyira ismerni, hogy tudd úgy felöltöztetni, hogy széppé váljon önmaga számára is

A formaruha kapcsán említettek egy érdekes jelenséget, amely a női testképről, annak zavaráról szól. Volt ugyanis olyan résztvevő, aki először furcsállta a tervet…
– De aztán utólag rájött, amikor felvette a ruhát és amikor belenézett a tükörbe… ó, nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen jól áll – meséli mosolyogva Mónika. – Az elmúlt majdnem 20 év gyakorlata a női testet annyira ismerni, hogy tudd úgy felöltöztetni, hogy széppé váljon önmaga számára is. Mert nagyon ritka az a nő, aki önmagát szépnek látja, de hogy önmagadat szépnek lásd a tükörben, na tehát, hogyha azt eléred – szerintem – akkor mindent elértél!

A Csobolyó Néptáncegyüttes tagjai Fehérnépben – táncszínházi produkcióhoz készült öltözékek. A fotót a Csobolyó Néptáncegyüttes küldte el a Fehérnépnek a fellépésről.

– Az egyik, sőt a legesleggyakoribb visszajelzés az a ruháinkkal kapcsolatban, hogy élőben sokkal szebbek, hogy élőben teljesen mások, mint a képeken, és hogy ez mindig meglepi a vevőket. Ez az egyik legnagyobb dicséret a számunkra, meg az, hogy az idősebb-fiatalabb korosztály egyaránt nagyon szívesen hordja.

– A másik dicséret az, hogy nőiessé teszi a nőket, meg széppé. Kaptunk már férfitől olyan visszajelzést, – aki a feleségének vásárolt, – hogy nem is gondolta volna, hogy a felesége ilyen szép lesz ebben a ruhában, hogy neki mennyire tetszik és arra emlékezteti, amikor megismerte a feleségét.
– Egy másik vevőnk pedig ragyogva újságolta, hogy most megy nyugdíjba és hogy éppen most jött haza egy templomi orgonahangversenyről, ahol őt egy ismeretlen férfi – ráadásul udvariasan és tisztelettel – megdicsérte, hogy milyen csinos és milyen szép.
– Úgy gondoljuk, hogy az igényesen elkészített ruha sokat hozzátesz a megjelenéshez, tehát ami benned van, azt ki tudja domborítani vagy el tudja takarni. Kérdés, hogy éppen mit szeretnél elérni: tehát hogy leplezni is lehet vele dolgokat, de ha van benned az a belső fény, akkor azt föl tudja erősíteni.

Nincs a földnek olyan szeglete…

Házigazdáink azt mesélték, hogy lassan már egy világtérképet lehet rajzolni, ha a ruháikat nyomon szeretnék követni.
– Mindenhová eljutottak az öltözékeink, tehát nincs a földnek olyan szeglete – az Antarktisztól eltekintve. Biztosan tudom, hogy Kanadába, az USA-ba, Dél-Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra, sőt, Japánba is vittek.

Keresztszemes női díszöv. Fotó: Rohonczi Anett

Most készül el az angol nyelvű honlapjuk, ahol részletes leírásokkal mutatják be majd a magyar tájegységeket. Ezt azért is tartják fontosnak, mivel sokféle tévhit él a magyar népművészettel kapcsolatban a világban. A külföldiek nehezen azonosítják be a motívumokat, sokszor más országnak tulajdonítják vagy nem tudják értelmezni. Ugyanilyen problémát jelent a Fehérnép márkanév angol tükörfordítása is, amire már kaptak is jelzést. Amerikai látogatójuk rasszistának gondolta az oldalt, a névben szereplő szín, illetve jelzős szerkezet miatt. Neki részletesen el kellett magyarázni a szó jelentését.
– Külföldön nem is a Fehérnép névvel fogunk megjelenni, mert nem értik, vagy félreértelmezhetik. Folkflower néven szeretnénk bemutatkozni, amihez illenek a kulcsfogalmaink is, amit a külföldiek is megértenek: a hagyományok, a virágzó ruházat és a világ. Tehát próbálunk olyan irányba elmenni, hogy nemzetközileg is elérhetőek legyünk, de azért a magyar tradíciókat megtartsuk. Megpróbálkozunk a nemzetközi jelenléttel, bár tudjuk, hogy nagyon nehéz felvenni a versenyt a Távol-Kelettel.
Abban bíznak, hogy a külföldi vásárlókat is megnyerhetik a jó minőségű, igényesen kidolgozott ruhákkal, az autentikus magyar hímzésmintákkal.

Nem kívánunk a divat után menni

– Nem kívánunk a divat után menni, viszont azt magunk is érezzük, hogy éppen melyik évben mit szeretünk viselni, ahhoz egy kicsit úgy igazodunk, de a saját fejünk után megyünk… Ha megnézitek a ruháinkat, akkor gyakorlatilag 10 éve vannak állandó darabjaink, amiket nem is akarunk lecserélni, mert hogy annyira hagyományokon alapulnak. Eddig a szabásmintákat úgy dolgoztuk ki, hogy megnéztük, hogy a népviseletben hogyan működtek évszázadokon át. A szabásvonal az úgy működik, mint a szinuszritmus: korokon átível, kitágul, összemegy, itt-ott összehúzzák, kinyújtják – ebből indultunk ki.

Szalagos blúzok. Fotó: Rohonczi Anett

– Itt van például a szalagos blúzunk, ami egy ilyen örök darab, évszázadokon keresztül ezt viselték. Most modern anyagból van, modern a kivitelezése, úgyhogy ezt nem is kívánjuk lecserélni. Szintén vannak darabjaink, amik kifejezetten olyan nőiesek vagy a gyerekeknek olyan jól állnak… Vagy az „Atilla” kovácsing, aminek a szabásmintája 750 éves. Ezek egy részét múzeumokból rajzoltuk le, úgyhogy ezeket nem cseréljük…
– De mi alapvetően nem idényre dolgozunk. Vannak olyan ruháink, amelyek tiszteletadások, sugallatra született darabok – hogy nagyanyám milyen cekkert hordott, vidéken milyen szoknyába öltöztek a nők… Mi úgy tervezünk ruhákat, hogy azt nézzük meg, hogy akár a családban is, vagy akár, ha kijjebb tekintünk, hogy miket hordtak régen.

Színes kavalkád – pirosban a csángó péntős rokolla. Fotó: Rohonczi Anett

– Próbálunk olyan anyagokból is dolgozni, amit nem kell mondjuk 2 hónap múlva kidobni, – nem mondom, hogy mindig sikerül, mert nagyon nehéz jó anyagot venni.
– Az én ujjasaim is ezek közé tartoznak, legalább 6 évesek és minden évben ugyanúgy elő tudom venni őket. Ez is még az első darabokból való és 2022-ben a hungarikum pályázat nyertese volt és azóta megvan – mutatja a rajta lévő felsőt Laura.

Győrfalvi-Györkös Laurán a “Fehér-népek Zalában” elnevezésű kollekció darabjai. Fotó: Rohonczi Anett

– Tehát próbálunk olyan anyagokból dolgozni, hogy mosógépben lehessen mosni és újra és újra elő lehessen venni, meg azért sem mennek ki a divatból, mert hogy jó fölvenni. Ha pedig jó fölvenni, meg széppé tesz, akkor az nem divat kérdése és lehet, hogy az emberek jobban is vigyáznak rá, jobban megbecsülik, mint mondjuk egy sima pamut pólót – részletezi tovább Mónika.
– Nagyon kevés olyan ruhánk van, amit nem javaslunk mosógépben mosni. Ha már egyszer a technika odáig jutott, hogy az áldásait is élvezzük, hadd vágjam bele a mosógépbe. Persze van olyan szoknyánk, amit vasalni kell, de abban is igyekszünk megtalálni a modern meg a régi között valahogy az összhangot. 1-2 ruhadarabunkat kell csupán vasalni – ezért is jó a gépi hímzés, mert a kézi hímzés azért egész másképp működik és egy kézi hímzés sokkal szebb, hogyha mosás után vasalva van, de a gépi hímzéssel meg lehet azt tenni, hogy nem vasalom.

Hímzőgép a szerkesztés alatt lévő motívummal. Fotó: Rohonczi Anett

– Viszont beszéltünk róla korábban, hogy csak az tud géppel ilyet hímezni, akinek van jártassága kézi hímzésben, meg a minták terén, mert aki nem ismeri ezt, az nem fogja tudni; másolni tud, de önmaga mintát tervezni nem fog.

Aki magabíró ember, annak él a szeme

– Az egyik legfontosabb, hogy ezt mi nem pénzért csináljuk, hanem szerelemből, mert van olyan hónap, amikor jó, van olyan hónap, amikor mindenki más elgondolkodna rajta, hogy keresnie kellene magának állást. Nekünk ez nem olyan munka, de szerintem a jelmondatunk a legjobb bizonyíték erre: Élj magyarul, öltözz magyarul!
– Nem mindig könnyű a hétköznapi életünk… Ez a fiskális szemlélet ez gyakorlatilag megöli a kreativitást. Nem véletlen az, hogy a nagy művészek például nem is tudnak ezzel az egésszel mit kezdeni, mert minél kreatívabb vagy, annál kevésbé érted ezt, és annál kevésbé vagy hajlandó rabigába hajtani a fejedet.

Győrfalvai Mónika gombosszegi otthonában. Fotó: Rohonczi Anett

– Néha abban élem ki magam, hogy elnevezem ezt az egészet, mindenféle szóval illetem, de így is mindig eszembe jut a Galaxis útikalauz stopposoknak, meg a vogonok…
– Sajnos nem látunk előre, ezért mindig az adott helyzetnek megfelelően cselekszünk, azt látjuk, hogy ez a leghelyesebb, tehát hogy mindig az aktuális kihívásokra válaszoljunk. Annyira kiszámíthatatlan minden, annyira változó minden…
– Egy biztos: hogy a közepünket ne felejtsük el, hogy miért csináljuk, hogy honnan jöttünk, honnan kezdtük, mit szeretnénk, tehát azt a szívszerelmet, amiből ez ered, azt ne veszítsük el soha. Körülbelül 4 éve annyira megváltozott a világ, például belépett ez a mesterséges intelligencia és már nem tudunk a régi észjárással gondolkodni, inkább próbáljuk a régi észjárást erre a korra lefordítani.
– Nagyon sokat változott a világ és még egy dolgot megfigyeltem, hogy kétféle ember lett az elmúlt 4 évben: az egyik az magából él, a másik meg másokból. Aki magából él, annak él a szeme, az egy magabíró ember, annak saját kútfeje van és onnan találja ki a dolgokat és próbál boldogulni. A másik ember tök mindegy, hogy vállalkozó, vagy alkalmazott, vagy bármi más, mert nem olyan a tekintete, és ő csak azt nézi, hogy kit lehet lemásolni és akkor az a munka tehát az nem belőle jön. Ahogy én beleszeretek valamibe, mint ahogy a férjem is a hagyományőrzést kezdte, őneki is ez egy szívszerelem volt, vagy ahogy mi is Laurával a ruhákat készítjük. Azoknak az embereknek ez sose lesz, tehát ez a kétféle ember van és nagyon meglátod, mondom, mert aki magabíró ember, annak él a szeme szerintem.

A Fehérnép története nem csupán a hímzésről és a ruhákról szól. Sokkal inkább arról, hogyan lehet a hagyományból életet, a női szerepekből erőt, a mindennapokból szépséget teremteni. Győrfalvai Mónika és Győrfalvai-Györkös Laura munkája azt üzeni: az érték nem a múltban él, hanem azok kezében, akik ma is képesek szeretettel, kitartással és tudással tovább formálni, tovább igézni, tovább hímezni a magyar történetet.

– gj –

Fotók: Rohonczi Anett

Az egyes ruhadarabok fotójának közzétételéhez köszönjük a Fehérnép hozzájárulását.