Ez a kurta kis novella egy erdei gombászás élményét meséli el. 

Ökörnyálban úszott lábam előtt az erdő aljnövényzete, miközben a nap erőtlen sugarai be-bekukkantottak a fák közé. Hűvös volt, olykor a nyakamba cseppent egy-egy jéghideg páracsepp, ezért összébb húztam magamon a dzsekimet, és mélyebbre nyomtam fejemben a kalapom. Szokásomhoz híven, – bár jól ismertem a helyet – körbe-körbe vizslattam,  disznó túrást kerestem. Egy idő után tőlem nem messze fel is fedeztem nyomait egy kisebb kondának, akik valószínűleg egy jó nagy gombatelepre lelhettek, mert igencsak nagy területen volt feltúrva az aljnövényzet. Nem sok kellett ahhoz, hogy megállapítsam a keserű tényt, itt bizony egy fia gombát sem fogok találni. Aztán egy jó félórai gombászás után pár kékhátú és egy vén, csiga rágta vargánya búslakodott a kosaram alján.

A nap egyre erősebben tört be a fák közé, ezért megálltam, és könnyítettem a ruházatomon. Kulacsomból ittam  pár kortyot, aztán újabb, általam ismert terület felé vettem az utam. Vízmosások délre néző oldalain, ott, ahol a disznók nem sűrűn járnak, találtam pár gyönyörű mosolygó, makkegészséges  rókagombát. Mikszáth Kálmán  nyelvezetén „csirkegombát.” Majd ettől a helytől nem sokkal messzebb egy termetes császárgombát’ – tájnyelven úri gombát, – aminek igencsak megörültem. Kilenc felé járt már az idő, amikor kiléptem az erdőből és kismotoromra pattanva elindultam a  erdészházhoz.

úri gomba

Mindent a szemnek: mit kell tudni a császárgalócáról? Mihály Edina remek írása

Korábbi gombászásomhoz viszonyítva nem volt figyelemre méltó  a fogásom”, de azért éppen elegendő  volt egy igazi göcseji tárkonyos gombaleveshez. Egy üveg hideg sör elfogyasztása közben elintéztem teendőimet az erdészház körül, majd  nekiálltam az ebédem elkészítéséhez. Szalonnát daraboltam, majd  pirítottam a lábasban, eközben megtisztítottam a  zöldségeket. A  sárgarépát, a fehérrépát felkarikáztam, majd az aranysárgára pirult szalonnához öntöttem.  Került bele fokhagyma, egy jó fej vereshagyma reszelve, só, bors,  egy csapott evőkanál őrölt édesnemes paprika Majd egy pár szál petrezselyemzöldet, és frigóból egy kis csokor fagyasztott medvehagymát vágtam a párolódó zöldségekhez.

Pár perc kellett ahhoz, hogy a kevéske gombát megtisztítsam, és „öregre” darabolva az edénybe dobjam.  Kis vizet öntöttem rá, majd úgy tíz percig lefedve pároltam. Eközben házi tarhonyát, „reszelt tésztát” pirítottam a sütőben, amit  hamarosan bele is raktam  az edénybe.  Egy órai főzés után beleraktam még egy darabka babérlevelet, egy csipet tárkonyt, és a liszttel elhabart tejfölt, aztán befejezésképpen egy fél citrom levét csavartam bele. Még pár perc kellett az utánsózáshoz  a kóstoláshoz és máris kész lett az Igazi, göcseji erdei gombaleves!

Krúdy nyomdokaiba nem léphettem, nem írhattam erről és az  általam elkészített ételről olyan művészettel  mint  Ő, vagy akár Mikszáth,  de nem is ez volt a célom.

Még valamit! Mikszáth nagyon szerette a hasát. A nagy Palóczról elnevezett kedvenc levesét ürühúsból, gyenge zöldbabból  és csipetkéből készítették. Ha hinni lehet a mendemondának, pukkadásig, „bendő repedéséig” tudta magát enni belőle. Ígérem, legközelebb amint be tudok szerezni egy kis ivartalanított juhhúst, megfőzzük együtt!

Szabó Árpád