Szemléletváltás a mesemondó versenyekben és az élőszavas mesélés pedagógiai lehetőségei
„A mese sajátos varázsa valójában inkább a mesemondó varázsa, aki a szöveget a maga egész mivoltával élményszerűen tolmácsolja.” (Benedek Katalin)
A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére 2005 óta ünnepeljük szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján a népmese napját. Ez az alkalom minden évben lehetőséget kínál arra, hogy új szempontok szerint gondoljuk újra a népmesék szerepét a köznevelésben, és reflektáljunk a mesemondás hagyományára mint kulturális, nyelvi és személyiségfejlesztő erőforrásra.
2025-ben XXI. alkalommal rendezzük meg országos népmese-konferenciánkat, ezúttal szeptember 26-án Budapesten a Márai Sándor Kulturális Központban és a Mesemúzeumban.
A konferencia fókuszában
Az idei konferencia középpontjában a gyermekkori népmesemondás áll, különös tekintettel a mesemondó versenyek szemléletváltására és az élőszavas mesélés pedagógiai lehetőségeire. Célunk, hogy interdiszciplináris párbeszédet kezdeményezzünk pedagógusok, könyvtárosok, néprajzkutatók, muzeológusok, mesemondók és más szakemberek között arról, hogyan léphetünk túl a szövegcentrikus, reproduktív prózamondáson, és hogyan válhat a mesemondás belső képekre, személyes élményre épülő, kreatív, élőszavas folyamattá.
Ez a váltás nem csupán módszertani kérdés. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az élőszavas mesélés miként járulhat hozzá a gyermek nyelvi árnyaltságához, pszichés biztonságához, kreatív önkifejezéséhez és szociális érzékenységéhez. Vajon hogyan válhat a mese az élő szó révén a gyermek számára is valódi találkozássá, ahol belső képek és közös jelentések születnek, messze túlmutatva a színpadi teljesítményen?
Arra is választ keresünk, hogyan segíthetik a különféle területekről érkező szakemberek ezt a szemléletváltást, és milyen módon kapcsolódhatnak be az élőszavas mesemondó versenyek szervezésének újragondolásába. Milyen tudásra, módszertani eszközökre van szükség ahhoz, hogy a mesemondás valóban a gyermek belső világát tükrözze, ne csupán a szöveg pontos visszaadását?
Az idei konferenciát a nemrégiben elhunyt dr. Raffai Judit néprajzkutató emlékének szenteljük, akinek elvitathatatlan érdeme van abban, hogy jobban értsük a mesemondás hagyományait.
Mesefa
A konferencián felvetett kérdések:
- Hogyan és miért lenne érdemes átalakítani a gyermekkori mesemondás pedagógiai gyakorlatát?
- Milyen készségeket fejleszt az élőszavas mesemondás?
- Milyen szakmai támogatásra van szükségük a pedagógusoknak a szemléletváltáshoz?
- Hogyan illeszthető be a mesemondás az oktatás kreativitást és önkifejezést támogató céljai közé?
- Lehet-e – és ha igen, hogyan – versenyeztetni az élőszavas mesemondást?
Az előadásokat gyakorlati műhelyfoglalkozások egészítik ki, melyek célja, hogy a résztvevők konkrét eszközökkel, módszertani példákkal gazdagodjanak, és a mesélés – mint élményalapú fejlesztőeszköz – valóban beépüljön a nevelési-oktatási folyamatba.
A rendezvényt a Magyar Olvasástársaság a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesülettel, valamint a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetséggel együttműködésben szervezi.
Csatlakozás
A népmese napja mára határokon átívelő közösségi és szakmai mozgalommá vált. Arra biztatjuk az iskolákat, könyvtárakat, pedagógiai műhelyeket és kulturális intézményeket, hogy saját közösségükben csatlakozzanak a kezdeményezéshez:
- mondjanak vagy olvassanak népmesét,
- szervezzenek programokat, beszélgetéseket, mesemondó alkalmakat,
- indítsanak fórumot a népmesemondás jelentőségéről a gyermeknevelésben,
- teremtsenek lehetőséget a gyerekek saját hangjának, élményalapú történetmondásának kibontakoztatására.
KehidaInfo: Szabó Árpád forrás: népmese napja
Fotomontázs: Gergely János
Hiszem, és vallom hogy kell a mese! Ezért művelem is és műveltetem is.Sok-sok erkölcsi, esztétikai és értelemfejlesztő lehetőség rejlik a meseismeretben. Hallgatni, mondani megjeleníteni egyaránt lehetőség. Hatása pedig az érdeklődésen, a szórakozáson keresztül meghatványozódik. Mert a mese nem a valóságtól való elrugaszkodás, hanem annak átlátható mása, értékközvetítő, értékfelismerő lehetőség. Mert tanít, nevel, szórakoztat.
Úgy hiszem, és biztos vagyok benne , hogy a mese hallgatása, vagy szintén ahogy írod a mese mondása is bizony minden esteben egyéni és egyedi képsorokat generál. Mindenkinek, még a mesélőnek is más és más képsor, más szín, más arc, más és más hangok jelennek meg.Ezt az érzést sem a TV, sem a számítógép, se bármilyen elektronikus eszköz nem képes átadni. Akkor igazi az élmény ha az Óriás, a Vasorrú Bába, vagy Jancsi és Juliska olyanok, amilyennek az én képzeletem alakítja őket. A mese hallgatás pontosan olyan, mint amikor könyvet olvasunk. Az olvasás közben a történet szintén egyéni, egyedi képeket, színház vagy mozit előadást generál az olvasó fejében. Úgy gondolom ezt éli át a gyerek masehallgatás közben. És nem csak a gyerek…a mese mindenkinek feszültség-és probléma megoldást kínál, segít az érzelmek megértésében, és feldolgozásában. A mese közösségi élmény, csodás idő utazás…akkor is, ha ezt nem szeretjük bevallani!
Pontosan! Amit én álmodtam, az az enyém! Elvehetetlenül!
Nagy öröm ezt hallani, mert sajnos a mai gyerekek alig hallgatnak népmesét, másrészt az élőszavas mesemondást tényleg ideje volt „megváltani” a szóról-szóra felmondás köteléke alól. Én rajz órán is mondok mesét és a 7-8.-os is szívesen hallgatja ha jól mondom. Gyermekkoromban a falusi emberek mindig meséltek, mert mindent úgy mondtak el, mint egy mesét, aminek ők maguk is szemtanúi voltak. És nem hazudtak, mert a belső szemeikkel látták és a lelkükkel átélték. Ezért tudtak hitelesen mesélni, mert hittek benne. Ha így tudnának a felnőttek most is mesélni, akkor a gyerekek is ezt a mintát tudnák követni.
Szia Anna!
Azt biztosan tudom, hogy rajtad ez a dolog múlik. Az egyik olyan ember vagy, akinek az elkötelezettségét a néphagyományok, benne a mesék tiszteletét nem lehet megkérdőjelezni. Nagyon jó lenne, ha minél több embert lehetne e mellé az ügy mellé!
Köszönöm, hogy leírtad a gondolataid!