HÍD

 Hírlap

HÍD

 Hírlap

A fotográfia világnapja – 2025. augusztus 19.

Szerző: | aug 19, 2025 | Cikkek, Fotóművészet, jeles napok, Kultúra | 4 hozzászólás

KÉPzeljük el, hogy mi lenne velünk a fotográfia nélkül. KÉPzeljük el, hogy hirtelen eltűnik az összes fotó az életünkből. Nincsenek fényképeink a gyermekkorunkból, sem a szüleinkről, nagyszüleinkről, dédszüleinkről. Nincsenek képeink az esküvőnkről, a nyaralásainkról, a karácsonyainkról, a születésnapjainkról. Meg persze a kiskedvencünkről, az éppen felszolgált koktélunkról, a frissen sütött almáspiténkről és az új frizuránkról sem. Sőt mi több, a magazinokban és a könyvekben sincsenek fényképek, és az óriásplakátokon sem. Mi lenne velünk a fotográfia világnapja nélkül? Túlélnénk? Bizonyára igen, de ha nincs ez a mai nap, talán sosem gondolunk bele, mit hozott az életünkbe a fénykép „feltalálása” és a különböző képrögzítő eljárások egyre gyorsuló terjedése.

Aki fényképez, azt úgy érdeklik a dolgok, amint vannak, változatlan status quó-jukban (legalábbis addig, amíg meg nem születik a, „jó” kép), más szóval: a fényképész cinkosságba kerül mindazzal, ami érdekessé, fotózásra érdemessé teszi a témát – még ha ez az érdekesség egy másik ember szenvedése vagy balszerencséje is. – írta Susan Sonntag amerikai író és filmrendező A fényképezésről című könyvében.

Augusztus 19. – 186 éve a fotográfia világnapja

A fotográfia világnapját augusztus 19-én ünneplik világszerte. Ez a világnap emlékezik meg arról, hogy 1839-ben ezen a napon tették nyilvánossá a dagerrotípia eljárást, ami az egyik első, széles körben elterjedt fotográfiai eljárás volt a francia állam adománya révén. (A francia állam ugyanis közkinccsé tette ezt a képrögzítő eljárást, ugyanis a szabadalmat megvásárolta és a „világnak ajándékozta”.) Ekkor vált elérhetővé a nagyközönség számára a fotózás, és ettől a naptól kezdve számítjuk a fotográfia mint technológia és művészet elterjedését, amelynek úttörője Joseph Nicéphore Niépce volt.

A dagerrotípia ugyanakkor nem az első fotográfiai eljárás volt. Joseph Nicèphore Nièpce az úgynevezett heliográfiás eljárással alkotta meg 1826-ban vagy 1827-ben (pontosan nem tudni) a világtörténelem első tartós fényképét, aminek címe „Kilátás a dolgozószobából” volt. Ezt ünnepeljük a fotográfia világnapján.

A dagerrotípia viszont nem az első képrögzítő megoldás volt, hiszen Joseph Nicèphore Nièpce a heliográfiás eljárásnak nevezett módszerrel alkotta meg 1826-ban (más adatok szerint 1827-ben! ) a világtörténelem első tartós fényképét, amelynek címe „Kilátás a dolgozószobából” volt.

Az ember, aki egy speciális aszfalt segítségével készítette el a világ első fényképét

260 éve, 1765. március 7-én született Joseph Nicéphore Niépce francia katonatiszt, feltaláló, a fényképezés úttörője. 1826-ban ő készítette el a világ első tartós fotóját, amely a háza ablakából örökítette meg a kilátást. Jómódú családból származott, apja királyi tanácsos és pénzember volt. A fiatal felnőtt Niépce és bátyja tanulmányaik után kísérletekbe fogtak, melyekhez Napóleontól tízéves szabadalmat kaptak történetesen a korpafűmag üzemanyaggal működő motorjuk kivitelezésére. A testvérek foglalkoztak hidraulikus szivattyú szerkesztésével és a kontinentális blokád miatt hiánycikknek számító indigót pótló festék gyártásával is. Niépce érdeklődése 1813 táján fordult az akkoriban feltalált litográfia felé. Ezen műalkotások készítésekor speciális, zsírtartalmú krétával rajzoltak mészpala lapra, majd a követ megnedvesítették és olajos nyomdafestéket hengereltek rá. A festék csak a krétán tapadt meg, innen nyomtatták a lapra. Mivel Niépce művészi tehetséggel nem rendelkezett, a camera obscura hátán keletkező képeket próbálta meg rögzíteni. (Ez az eszköz egy lesötétített kamrába egy lyukon át beeresztett fény révén rajzolja ki a külvilág tükörképét a kamra hátoldalán.) Hosszas kísérletezés után dolgozta ki az általa heliográfiának nevezett módszert: a képet ezüstkloriddal bevont papíron próbálta rögzíteni, de csak fixálatlan negatívokat kapott, amelyek fokozatosan teljesen elsötétedtek. Ezután különböző hordozókkal kezdett kísérletezni, és arra jutott, hogy a célra a legalkalmasabb egy természetben megtalálható aszfaltfajta, a fényre keményedő judeai bitumen. Ezt az anyagot levendulaolajban oldotta fel, és vékony rétegben cinklemezre vitte. Megvilágításkor a fénynek kitett részeken az aszfalt megkeményedett, a lágyan maradt részeket levendulaolajjal leöblítette. Az eljárás nagyon hosszadalmas volt, de 1818-ban egy képe már három hónapig stabil maradt, 1822-ben pedig sikerült másolatot – gyakorlatilag az első kezdetleges fényképet – készítenie VII. Pius pápa portréjáról (ez a kép sajnos tönkrement, amikor a feltaláló megpróbálta sokszorosítani). 1824-ben ötnapos exponálási idővel rögzítette a camera obscura képét, és 1826-ban elkészült a világ első tartós fotója, amely a háza ablakából örökítette meg a kilátást. A kép egyetlen érdeme, hogy elkészült: csak épületek és egy fa láthatók rajta, ráadásul a nyolc órán át tartó expozíció miatt a nap az épület mindkét oldalán fénylik. A világ első fényképe Angliába került, ahol 1905-ben még kiállították, majd évtizedekre nyoma veszett, csak 1952-ben került elő, ma a texasi Austinban látható. Forrás: MúltKor – https://mult-kor.hu/hiaba-keszitette-el-a-vilag-elso-fenykepet-masfel-evszazadra-megfeledkeztek-rola-20160307

 

Joseph Nicéphore Niépce, francia katonatiszt, feltaláló, a fényképezés úttörője, akinek a fotográfia világnapját is köszönhetjük

Joseph Nicéphore Niépce, francia katonatiszt, feltaláló, a fényképezés úttörője

Tudta?

Az első portréknál a modellnek fejtámaszhoz kellett dőlnie, mert olyan hosszú volt az expozíció. Ugyanezen okból a modellek nem mosolyoghattak, mivel elmosódottá válhatott a felvétel. Éppen ezért tűnnek nagyon komolynak a korabeli képeken szereplő személyek.

2010 óta ünnepli hivatalosan a fotográfia világnapját a fotós társadalom és a nagyközönség

A dagerrotípia elterjedése után a fotográfia a 19. században gyors fejlődésnek indult és ma már a mindennapi életünk szerves részét képezi. A fotográfia világnapja alkalmat ad arra, hogy megünnepeljük a fényképezés eredményeit és a benne rejlő lehetőségeket. Az idén januárban elhunyt olasz fényképész és reklámtervező, Oliviero Toscani Reklám, te mosolygó hulla című könyvében így fogalmazza meg a fényképezés különálló művészeti irányzatként való tartós jelenlétét:

A fotózás nem szegény rokona sem a festészetnek, sem a filmezésnek. Ez az a képzőművészet – és sokáig az is marad -, amely feltalálta a modern látványt.

Hamarosan a magyar fotográfia napját ünnepelhetjük

A fotózás világnapja arra emlékeztet bennünket, hogy a fényképezés az egész világ kulturális örökségének része. De nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy büszkeséget érezzünk: Magyarország is számos kiemelkedő fotóművésszel és emlékezetes alkotással gazdagította a világot. 10 nap múlva ismét fotósünnep lesz, ezúttal azonban Magyarországon. Augusztus 29-én van ugyanis a magyar fotográfia napja, amikor a magyar fényképezés kiemelkedő alakjaira és eredményeire emlékezünk – a Magyar Fotóművészek Szövetsége kezdeményezésére.

Kövessen minket, mert hamarosan a magyar fotográfia nagyjaival kapcsolatban is készülünk egy különleges írással!

A mai nap lehetőséget ad arra is, hogy végiggondoljuk, mennyit kattintottunk az elmúlt időszakban, érdemes volt-e, adtunk-e valamit magunknak vagy embertársainknak azzal a sok képpel, amit gyártottunk és rájuk zúdítottunk. Vannak-e közöttük kiemelkedőek, időtállók, egyediek, esetleg művésziek. Én ezt most megtettem, és egy Queen-dal zenei kíséretével adom közre első kiállításom képeit.

„The bell that rings inside your mind
Is challenging the doors of time”

„Az elmédben csengő hang
Kopogtat az idők kapuján”
(Fordítás: Rohonczi Anett)

Anetti Photo

A fotográfia nagyjai – szubjektíven

A fényképezés nemcsak technikai találmány, hanem művészet is. A fotográfia története során számtalan kiváló alkotó emelte művészi szintre a fényképezést. Képeik nem csupán pillanatokat őriznek meg, hanem korszakokat, érzéseket és emberi sorsokat is. Most következzenek azok a fotográfusok, akik munkájukkal örökre beírták nevüket a vizuális kultúra történetébe

A ChatGPT sorba szedte minden idők legjobb fotográfusait

  1. Ansel Adams
  2. Richard Avedon
  3. Henri Cartier-Bresson
  4. Dorothea Lange
  5. Robert Capa
  6. Annie Leibovitz
  7. Steve McCurry
  8. Diane Arbus
  9. Robert Doisneau
  10. David Bailey
  11. Elliott Erwitt
  12. Brassaï (Halász Gyula)
  13. Walker Evans
  14. Robert Frank
  15. Cindy Sherman
  16. Edward Weston
  17. Andreas Gursky
  18. Garry Winogrand
  19. Irving Penn
  20. Martin Parr

Mint minden toplista, nyilván ez sem lehet objektív, így az alábbi sorrend nem tekinthető mérvadónak, ettől függetlenül öröm nekünk magyaroknak, hogy a ChatGPT szerint a legjobb fotográfusok között – Brassaï és Robert Capa személyében – magyar származású alkotókat is találunk. (Forrás: punkt.hu)

Játék

Az előbbi felsorolásban szereplő, 20 legjobbnak ítélt fotográfus közül ki készítette az alábbi képet? Írja meg kommentben!

Összeállította: Rohonczi Anett fotográfus

Főoldali fotó: Mielőtt a szelfik divatba jöttek volna, Robert Cornelius elővett egy fényképezőgépet, és elkészítette a világ első portréját és egyúttal az első önarcképét is egy üzlet mögött a philadelphiai Center Cityben, a Chestnut Streeten. Cornelius valamivel több mint egy percig ült a lencse előtt, mielőtt felállt a székről és letakarta a lencsét. A mára ikonikussá vált fényképet több mint 170 évvel ezelőtt, 1839-ben készítették.

 

0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

4 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Gergely János

Csodás összefoglalója annak amit a fotográfiáról tudni illik (vagy tudni kell!) Valóban szegényebb lenne a világ fénykép nélkül, szegényebbek lennének az emlékeinkből megidézett árzelmeink, szegényebbek lennénk magunk is. Fotózunk, fényképezünk – más más céllal. Eredményét megmutathatjuk, vagy megtarthatjuk magunknak. De így is úgy is a miénk!! Gazdagít bennönket a tudat, hogy adott pillanatnak tanúi voltunk.

Last edited 2 hónapja by kehida.info
Rohonczi Anett

Sokszor merül fel a kérdés, hogy mi a fontosabb: a jó fényképezőgép és technikai tudás vagy a jó szem és látásmód. Én azon az állásponton vagyok, hogy ha mindkettő megvan, az egy nagyon jó alap nagyszerű képek megszületésére. A csak technikai ismeret és gyakorlottság még kevés, ha nincs meg az alkotóban az a lélekfinomság, ami átérződik a képeken keresztül. Pont a korai fényképek tanúi annak, hogy kevésbé gyors és pontos fényképezőgépekkel is lehetett maradandót és csodát alkotni.

Szabó Árpád

Szabó Árpád

Blogger - Szerkesztő

Amikor szólok annak oka van, és annak is amikor csendben maradok.