KÉPzeljük el, hogy mi lenne velünk a fotográfia nélkül. KÉPzeljük el, hogy hirtelen eltűnik az összes fotó az életünkből. Nincsenek fényképeink a gyermekkorunkból, sem a szüleinkről, nagyszüleinkről, dédszüleinkről. Nincsenek képeink az esküvőnkről, a nyaralásainkról, a karácsonyainkról, a születésnapjainkról. Meg persze a kiskedvencünkről, az éppen felszolgált koktélunkról, a frissen sütött almáspiténkről és az új frizuránkról sem. Sőt mi több, a magazinokban és a könyvekben sincsenek fényképek, és az óriásplakátokon sem. Mi lenne velünk a fotográfia világnapja nélkül? Túlélnénk? Bizonyára igen, de ha nincs ez a mai nap, talán sosem gondolunk bele, mit hozott az életünkbe a fénykép „feltalálása” és a különböző képrögzítő eljárások egyre gyorsuló terjedése.
Aki fényképez, azt úgy érdeklik a dolgok, amint vannak, változatlan status quó-jukban (legalábbis addig, amíg meg nem születik a, „jó” kép), más szóval: a fényképész cinkosságba kerül mindazzal, ami érdekessé, fotózásra érdemessé teszi a témát – még ha ez az érdekesség egy másik ember szenvedése vagy balszerencséje is. – írta Susan Sonntag amerikai író és filmrendező A fényképezésről című könyvében.
Augusztus 19. – 186 éve a fotográfia világnapja
A fotográfia világnapját augusztus 19-én ünneplik világszerte. Ez a világnap emlékezik meg arról, hogy 1839-ben ezen a napon tették nyilvánossá a dagerrotípia eljárást, ami az egyik első, széles körben elterjedt fotográfiai eljárás volt a francia állam adománya révén. (A francia állam ugyanis közkinccsé tette ezt a képrögzítő eljárást, ugyanis a szabadalmat megvásárolta és a „világnak ajándékozta”.) Ekkor vált elérhetővé a nagyközönség számára a fotózás, és ettől a naptól kezdve számítjuk a fotográfia mint technológia és művészet elterjedését, amelynek úttörője Joseph Nicéphore Niépce volt.
A dagerrotípia viszont nem az első képrögzítő megoldás volt, hiszen Joseph Nicèphore Nièpce a heliográfiás eljárásnak nevezett módszerrel alkotta meg 1826-ban (más adatok szerint 1827-ben! ) a világtörténelem első tartós fényképét, amelynek címe „Kilátás a dolgozószobából” volt.
Az ember, aki egy speciális aszfalt segítségével készítette el a világ első fényképét
Joseph Nicéphore Niépce, francia katonatiszt, feltaláló, a fényképezés úttörője
Tudta?
2010 óta ünnepli hivatalosan a fotográfia világnapját a fotós társadalom és a nagyközönség
A dagerrotípia elterjedése után a fotográfia a 19. században gyors fejlődésnek indult és ma már a mindennapi életünk szerves részét képezi. A fotográfia világnapja alkalmat ad arra, hogy megünnepeljük a fényképezés eredményeit és a benne rejlő lehetőségeket. Az idén januárban elhunyt olasz fényképész és reklámtervező, Oliviero Toscani Reklám, te mosolygó hulla című könyvében így fogalmazza meg a fényképezés különálló művészeti irányzatként való tartós jelenlétét:
A fotózás nem szegény rokona sem a festészetnek, sem a filmezésnek. Ez az a képzőművészet – és sokáig az is marad -, amely feltalálta a modern látványt.
Hamarosan a magyar fotográfia napját ünnepelhetjük
A fotózás világnapja arra emlékeztet bennünket, hogy a fényképezés az egész világ kulturális örökségének része. De nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy büszkeséget érezzünk: Magyarország is számos kiemelkedő fotóművésszel és emlékezetes alkotással gazdagította a világot. 10 nap múlva ismét fotósünnep lesz, ezúttal azonban Magyarországon. Augusztus 29-én van ugyanis a magyar fotográfia napja, amikor a magyar fényképezés kiemelkedő alakjaira és eredményeire emlékezünk – a Magyar Fotóművészek Szövetsége kezdeményezésére.
A mai nap lehetőséget ad arra is, hogy végiggondoljuk, mennyit kattintottunk az elmúlt időszakban, érdemes volt-e, adtunk-e valamit magunknak vagy embertársainknak azzal a sok képpel, amit gyártottunk és rájuk zúdítottunk. Vannak-e közöttük kiemelkedőek, időtállók, egyediek, esetleg művésziek. Én ezt most megtettem, és egy Queen-dal zenei kíséretével adom közre első kiállításom képeit.
„The bell that rings inside your mind
Is challenging the doors of time”
„Az elmédben csengő hang
Kopogtat az idők kapuján”
(Fordítás: Rohonczi Anett)
A fotográfia nagyjai – szubjektíven
A fényképezés nemcsak technikai találmány, hanem művészet is. A fotográfia története során számtalan kiváló alkotó emelte művészi szintre a fényképezést. Képeik nem csupán pillanatokat őriznek meg, hanem korszakokat, érzéseket és emberi sorsokat is. Most következzenek azok a fotográfusok, akik munkájukkal örökre beírták nevüket a vizuális kultúra történetébe
A ChatGPT sorba szedte minden idők legjobb fotográfusait
- Ansel Adams
- Richard Avedon
- Henri Cartier-Bresson
- Dorothea Lange
- Robert Capa
- Annie Leibovitz
- Steve McCurry
- Diane Arbus
- Robert Doisneau
- David Bailey
- Elliott Erwitt
- Brassaï (Halász Gyula)
- Walker Evans
- Robert Frank
- Cindy Sherman
- Edward Weston
- Andreas Gursky
- Garry Winogrand
- Irving Penn
- Martin Parr
Játék
Az előbbi felsorolásban szereplő, 20 legjobbnak ítélt fotográfus közül ki készítette az alábbi képet? Írja meg kommentben!
Összeállította: Rohonczi Anett fotográfus
Csodás összefoglalója annak amit a fotográfiáról tudni illik (vagy tudni kell!) Valóban szegényebb lenne a világ fénykép nélkül, szegényebbek lennének az emlékeinkből megidézett árzelmeink, szegényebbek lennénk magunk is. Fotózunk, fényképezünk – más más céllal. Eredményét megmutathatjuk, vagy megtarthatjuk magunknak. De így is úgy is a miénk!! Gazdagít bennönket a tudat, hogy adott pillanatnak tanúi voltunk.
Köszönjük az értékes hozzászólást János! Minden soroddal egyet tudok érteni. Személyes bánatom, hogy a fotózás kimaradt az életemből. Most gondolkodom azon, hogy beiratkozok valahová, ahol a technikai és más szükséges ismereteket meg tudom szerezni! Mert ugye hiába van gépe ( akármilyen gépe ) az embernek, ha minden más, elméleti és gyakorlati tudás hiányzik!
Sokszor merül fel a kérdés, hogy mi a fontosabb: a jó fényképezőgép és technikai tudás vagy a jó szem és látásmód. Én azon az állásponton vagyok, hogy ha mindkettő megvan, az egy nagyon jó alap nagyszerű képek megszületésére. A csak technikai ismeret és gyakorlottság még kevés, ha nincs meg az alkotóban az a lélekfinomság, ami átérződik a képeken keresztül. Pont a korai fényképek tanúi annak, hogy kevésbé gyors és pontos fényképezőgépekkel is lehetett maradandót és csodát alkotni.
Ez pontosan így van! Mondok erre valamit. Két ember áll egy hatalmas kő előtt ami valahogyan az emberek járta ösvényre gurult. Az egyik azt mondja,- gyere gurítsuk el innen ezt az átkozott kődarabot! erre a másik: Jövök,… gúrítsuk ide közvetlen az ösvény mellé, majd itt kifaragom, lesz belőle egy szobor! Nos, én is a második ember csoportjához tartozom, mindig, mindenben meglátom azt a valamit!