2026. január 28-án a Vatikánban különleges eseményre kerül sor. Pápai audiencia keretében XIV. Leó pápának egy újabb festményét adja át Vollein Ferenc festőművész. A festmény Szent Leó pápa és Attila 452-es találkozását ábrázolja.

Elnöki megnyitó. „Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a sajtó megjelent képviselőit, valamint minden jelenlévőt. Külön köszönetemet szeretném kifejezni a Csatár igazgató úrnak és az intézmény vezetésének, hogy otthont adtak ennek a sajtótájékoztatónak. Ez a helyszín nem csupán alkalmas, hanem szimbolikus is: olyan tér, amely egyszerre kapcsolja össze a magyar és az európai kultúrát, valamint a keresztény szellemi örökséget.

A mai esemény rendkívüli jelentőségű — nemcsak egy művész életében, hanem a magyar képzőművészet és filmművészet történetében is. Ezeréves kulturális hagyományunk során mindössze egyetlen magyar képzőművészt fogadott személyesen pápa: Ferencet, akinek munkássága most ismét a Vatikán figyelmének középpontjába került. Ez az alkalom egy folyamat része. Ferenc művészete mélyen gyökerezik a szakrális hagyományban, és ez vezetett ahhoz, hogy a Vatikánban egy újabb pápai audiencia keretében kerül sor egy jelentős festmény átadására.

A ma bemutatott esemény hátterében nem diplomáciai vagy politikai kapcsolatok állnak, hanem a művészet ereje és szellemi súlya. A festmény elnyerte a vatikáni döntéshozók elismerését, és méltónak találtatott arra, hogy helyet kapjon a pápai gyűjteményben. Jövő héten, január 28-án, szerdán délelőtt 10 órakor, a Szent Péter-bazilika VI. Pál termében kerül sor az általános pápai audiencia keretében erre az átadásra. Most pedig felkérem Fodor urat, az alapítvány kuratóriumának tagját, hogy ismertesse a festmény előtörténetét és Ferenc művészi pályájának azon állomásait, amelyek ehhez a történelmi pillanathoz vezettek.”

Leo pápa – Attila – a festmény jelentősége „A történet művészeti és történelmi magja egy 452-es eseményhez kapcsolódik: I. Leó pápa és Attila hun vezér híres mantovai találkozójához. Ez az a pillanat, amikor — a hagyomány szerint — a pápa személyes fellépésével, lelki tekintélyével és meggyőző erejével rábírta Attilát arra, hogy visszaforduljon Itáliából, és ne vonuljon tovább Róma ellen. Míg a Nyugatrómai Birodalom császára Ravenna falai mögé húzódott, Leó pápa szembenézett a hódítóval — és ezzel nemcsak Rómát, hanem a keresztény világ egyik szimbolikus központját is megóvta a pusztulástól. Ez a jelenet évszázadok óta a keresztény kultúra egyik meghatározó képi motívuma, mégis viszonylag ritkán megfestett téma.

Legismertebb ábrázolása Raffaello monumentális freskója a Vatikánban, ahol Attila fehér lovon jelenik meg, szemben Leó pápával. Ez az alkotás a reneszánsz egyik csúcsteljesítménye, és ma is a Vatikán művészeti örökségének kiemelkedő darabja. A most bemutatandó festmény ennek a hagyománynak a folytatása, de magyar nézőpontból is különleges jelentőséggel bír. Attila alakja a magyar történeti emlékezetben is fontos helyet foglal el, így a téma egyszerre kapcsolja össze az európai keresztény kultúrát és a magyarság korai történetét.

A mű nem csupán illusztrál egy történelmi eseményt, hanem értelmezi is azt: a párbeszéd, a tekintély és a lelki erő győzelmét mutatja meg a pusztítással szemben. Éppen ezért találták méltónak arra, hogy helyet kapjon a Vatikánhoz kötődő gyűjteményben, és hogy pápai audiencia keretében kerüljön átadásra. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem pusztán egy művész egyéni sikere. A festmény elfogadása és bemutatása a magyar képzőművészet nemzetközi elismerését is jelzi, és azt mutatja, hogy a magyar művészet képes párbeszédbe lépni a legmagasabb szintű európai kulturális és szellemi hagyománnyal.”

„Fodor László, az alapítvány kuratóriumának tagja rövid áttekintést adott Ferenc művész eddigi pályájáról és szakmai elismertségéről. Mint elmondta, Ferenc már fiatal alkotóként kiemelkedő eredményeket ért el: 27 éves korára több mint hetven egyéni és számos csoportos kiállításon szerepelt, valamint mintegy harminc hazai és nemzetközi művészeti pályázaton nyert díjat.

Munkái több országban is megjelentek kiállításokon, és folyamatosan jelen vannak a kortárs képzőművészeti diskurzusban. Különösen jelentős állomás volt pályáján 2016 októbere, amikor — a Szent Márton-év alkalmából — személyesen fogadta őt Ferenc pápa a Szent Péter téren tartott általános pápai audiencia keretében. Ekkor adta át a pápának „Megkeresztelik édesanyját” című festményét, amelyet a Vatikán pápai műként fogadott el — ezzel Ferenc lett az első élő kortárs magyar festő, akinek alkotása ilyen státuszt kapott.

Fodor László kiemelte, hogy Ferenc többször is elnyerte a Fiatal Tehetségekért Képzőművészeti Ösztöndíjat és a Nemzet Fiatal Tehetsége címet (2015, 2017, 2019 és 2021), amely korosztályában a legmagasabb szakmai elismerésnek számít. 2021 májusában Badacsonyörsön nyílt meg állandó műterme és kiállítótere, amely az Átlagon Aluliak Kortárs Képzőművészeti Galériája nevet viseli — ez az első ilyen jellegű, hivatalosan elismert kezdeményezés a hazai kortárs képzőművészet százéves történetében. Összegzésként Fodor László hangsúlyozta: Ferenc munkássága már most maradandó nyomot hagyott a magyar festészetben, és a mostani vatikáni festményátadás ennek a következetes, magas színvonalú alkotói pályának természetes folytatása.”

Mint hangsúlyozta, Ferenc festészetének központi motívuma a szakralitás: az Ó- és Újszövetség történetei, a szentek élete, valamint a keresztény hagyomány képi megjelenítése határozza meg munkásságát. Ebbe a sorba illeszkedik Szent Leó pápa alakja is, akit az egyház kiemelkedő szentként tisztel — így a mostani, Leó–Attila találkozót ábrázoló festmény természetes folytatása Ferenc szellemi útkeresésének. Ugyanilyen meghatározó számára Szent István király alakja, akinek személyisége és történelmi szerepe több alkotásában is megjelenik.

Szemes szerint Ferenc művészetében a magyar kereszténység és az államalapítás szellemi öröksége következetesen jelen van. A harmadik nagy tematika a Balaton világa. Ferenc nem „nyári vendégként” festi a tavat, hanem balatoni művészként, aki életében és szemléletében is ehhez a tájhoz kötődik. Képein nem pusztán tájképeket látunk, hanem a Balaton szellemiségét, legendáit és kulturális emlékezetét. Ahogy ő maga fogalmaz: nem a látványt, hanem „a Balaton lelkét” festi. Fontos ciklusai kötődnek Itáliához — Toszkánához és Dél-Itáliához, amelyek két jól elkülöníthető festészeti korszakot alkotnak. Legújabb inspirációja Görögország, amely a magyar festészeti hagyományban kevésbé járt út, ám Ferenc számára új távlatokat nyitott; ezek a művek már most nagy érdeklődést váltanak ki a műgyűjtők körében.

Szemes  Péter kiemelte, hogy Ferenc mintegy 180 alkotásából több mint 150 már magán- vagy közgyűjteményben található, ami rendkívüli szám egy ilyen fiatal művész esetében, és a piac elismerését is jelzi. Pályája során mintegy 70 kiállításon szerepelt, ebből öt Veszprémben: • 2014 és 2018 között több alkalommal a Szaléziánumban, • 2020-ban a Petőfi Színházban, • 2022-ben a megyei könyvtárban, • 2025 végén pedig a Pannon Egyetem aulájában. Emellett számos egyházi térben is bemutatkozott: Székesfehérváron, Tihanyban, Zalaegerszegen, valamint kétszer is az Őszi Szakrális Fesztiválon, Magyarország legjelentősebb keresztény művészeti rendezvényén.

Több nagyméretű szakrális alkotása ma is látható Veszprém megyében: • az Aszófői templomban, • valamint az Ábrahámhegyi templomban, ahol a „Balaton Királynője” című Mária-képe található. Szemes szerint Ferenc művészete nem pusztán esztétikai teljesítmény, hanem hitvallás és tanúságtétel is. A mostani pápai audiencia és festményátadás ezért nemcsak szakmai elismerés, hanem szellemi megerősítés is művészi útján. Ide jön a tartalom

Gondolataim a második római pápai audenciámon átadandó festményemről Előzmények: 2016 októberében- általános pápai audencián Rómában, a Szent Péter téren- fogadott a Szentatya, I. Ferenc pápa a Szent Márton év alkalmával. Itt átnyújthattam a pápának személyesen a „Szent Márton megkereszteli édesanyját” című alkotásomat. A pápai audencia nagy hatással volt rám, hiszen a Szentatya személyiségéből sugárzott a szeretete és a jósága. A halála számomra mély megrendülést és lelki fájdalmat okozott.

A 2025-ös szeptemberi letenyei kiállításmegnyitóm után- amelynek díszvendége Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt, aki egy püspöki köszöntővel is megtisztelte a tárlatomat -fogalmazódott meg bennem a javaslatára a festményem megalkotásának az ötlete. Tehát az, hogy közelmúltban megválasztott XIV. Leó pápa tiszteletére-aki I. Ferenc pápa szellemi-lelki örökségének a folytatója-megfestem Nagy Szent Leó pápa és Attila hun király híres, 452-es mantovai találkozóját.

Alaposan utána néztem a történelmi forrásoknak: Prosper Tiro, Cassiodorus római történetírók feljegyzéseinek, valamint Kálti Márk Képes Krónikájának és Kézai Simon Magyar Krónikájának az ide vonatkozó is alaposan áttanulmányoztam. Az emlékezetes találkozó eredményeképpen -a hun királyt meggyőzve I.Nagy Szent Leó pápa visszafordította a hun hadakat. Hogy mi hangzott el az emlékezetes négyszemközti párbeszédükön, és mivel vette rá Róma püspöke Attilát és a hunok seregét a visszavonulásra, az máig a történelem egyik legnagyobb rejtéje. A kereszténység és a pogányság nagy küzdelme Európában- természetesen más körülmények között- sajnos máig is aktuális. A Szentatya, XIV Leó pápa- többek között- az elődje, a Nagy Szent Leó pápa iránti tiszteletből vette fel pápaságában a Leó nevet. Az általam megörökített 452-es találkozó, az ott elhangzottak és Nagy Szent Leó pápa csodálatos közbenjárása világtörténelmi jelentőségő esemény volt, hiszen nem csak Róma, hanem a nyugati kereszténység is megmenekült a biztos pusztulástól. A munkámon -amely olaj, vászon technikával készült és 100×70 cm nagyságú- az esemény két világszinten zajlik: az alsón Nagy Szent Leó és Attila nagy vitája, valamint kíséretük néhány tagja látható, a felső szinten pedig Szent Péter és a hun táltosok küzdelmét szemlélhetjük az égi szférában. A két világszint egymásra vonatkoztatásában létezik.

Az eseményt megörökítette Raffaello a 1511 és 1514 között készített, a Vatikánban látható Nagy Szent Leó és Attila találkozása Róma alatt című monumentális méretű freskójában, amelyet X Leó pápa megrendelésére készített. Látható még kettejük találkozása a Vatikán kertjében Leo és Isten ostora című, egy francia alkotó által készített bronz szobron és a Szent Péter -bazilika bal oldali kereszthajóján, a Nagy Szent Leó pápa sírja fölötti domborművön is. Tehát az én festményem lesz a 4-dk olyan képzőművészeti alkotás a Vatikánban, amely ezt a témát megörökíti. Én ugyanis nem lemásoltam Raffaello alkotását, mint Haan Antal 120 éve, akinek a Raffaello-másolatát hamarosan láthatja a nagyközönség a Magyar Nemzeti Múzeum Attila című kiállításán, hanem minden szempontból eredeti műalkotást hoztam létre. Ennek keretében jelentősen megváltoztattam a vatikáni stanzán látható Raffaello- freskónak a felfogásán: az esemény két főszereplője egyrészt nem lóháton beszélget egymással, másrészt a lényeg Nagy Szent Leó pápa és Attila hun király találkozásának a lelki küzdelmén alapul: az égi szférában Szent Péternek a hun táltosokkal vívott a küzdelme ezt a nagy, evilági lélektani összecsapást csupán kiegészíti, de nem dönti el, mint Raffaellonál.

A világtörténelmi jelentőségű mantovai találkozójó megörökítését tehát a saját művészi eszközeim, az önálló művészi koncepcióm és az egyedi színvilágom segítségével és egységében valósítottam meg. Nagy művészi kihívás és majd 2 hónapos munka volt a 9 alakos festmény elkészítése, de megérte.

A munkám egyrészt jól illeszkedik a szakralitás témájában született festményeim csoportjába, másrészt a Vatikánban található 3 korábbi, hasonló témakörben született műalkotások témakörébe is. Tehát ezt a nagyszerű jelenetet megpróbáltam a mai kor és a saját művészi szempontjaim alapján újra értelmezni a reneszánsz korstílus anatómiai pontosságának, valamint a szem-kéz-arc összjátékának az előtérbe helyezésével. Ügyeltem a statikus és a mozgalmas jelenetek egyensúlyára is, hiszen egy rendkívül komoly, összetett szellemi-lelki küzdelemről volt szó. A Szentatyának, XIV Leó pápának az alkotásommal egyrészt örömet és boldogságot szeretnék szerezni, másrészt utalni rá, hogy pápasága Nagy Szent Leó pápa szellemi és egyházi örökségének a folytatása. Tudomásom szerint nagy tisztelője az ifjúságnak, különösen az ifjú művészeknek. Szeretnem megköszönni a nagy nyilvánosság előtt Székely János Püspök Atyának, a Magyarországi Apostoli Nunciutúrának és a Pápai Állam Római Prefektúrájának azt a segítségét és támogatását, amelyet a második, festményátadással egybekötött pápai audenciám megvalósításához nyújtottak. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.